Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - A Teljes Hiteldíj Mutató (THM) szabályozásának szigorításáról, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
651 Tehát, ha innen vizsgáljuk a d olgot, azért az országgyűlési határozatnak több elemét is kell nézni. Egyrészt a pénzügyi kultúra kérdése szerintem valóban egy alapvető problémakör. De azt kell mondanom, hogy ez tíz éve legalább ilyen probléma, amikor is a Bokroscsomag utáni időszakban a nyugdíjpénztárak köre megjelent, hiszen most találkozunk ezzel a problémával, és a portfóliót, meg kell érteniük ezt a fogalmat, hogy ők válasszanak a portfóliók közül. Gondoljuk el, egy egyszerű kölcsönszerződés, és ennyi ember nem érti! Kötelezővé van téve az embereknek, hogy válasszanak nyugdíjpénztárat, és azon belül most válasszanak három vagy még több konstrukció közül, hogy melyik az előnyösebb a számukra. Ugyanaz a kérdés merül föl: miért, kaptak kiképzést ezek az emberek arra, hogy mi az, hogy pé nzügyi befektetés? Mi az, hogy állampapír, mi az, hogy betét? - és sorolhatnám tovább ezeket a fogalmakat. Hát nem! S ennek ellenére úgy várjuk el tőlük, hogy ehhez értsenek, és olyan esetekben is, amikor kötelező volt nekik. Nem akarom most ennek a vitájá t megnyitni, csak jelezni szerettem volna, hogy a nyugdíjalapok körüli tízéves tapasztalatnak biztos, hogy egy fontos negatívuma lesz az, hogy az emberek úgy léptek be, úgy kötelezték őket bizonyos pénzügyi konstrukciók kiválasztására, hogy ő nem dönthette el, hogy oda fizetnie kell, csak abban volt, hogy mit válasszon, viszont ebben nem kapott igazából mankót, mert az volt, hogy mindenki maga öngondoskodjon a nyugdíjáról. Most szembesülünk azzal, hogy nem tudnak az emberek önmagukról gondoskodni, sőt az is kiderül, hogy olyan hiteleket vesznek föl, amellyel még a meglévő vagyontárgyaikat is veszélyeztetik, hiszen ezek mögött azért még van egy probléma, hogy mögötte lakások, családok, gyerekek és normál életvitelhez szükséges feszültségek is halmozódnak. His zen maga a hitel olyan, mint a láz a betegségben, az a jéghegy csúcsa, az jelzi, hogy egy ideiglenes megoldáshoz ragaszkodik egy olyan család, amelyiknek egyébként már rég nem ideiglenes lázcsillapítóra volna szüksége, értsd, hitelre, hanem már ott egy egé szen más irányba kellett volna terelni, a tanulás, a munka, a segélyezés, a közösségi szolidaritás és sok minden megoldás irányába. De üzletet csinálni a szegénységből, az biztos, hogy nem helyes, hogy ebbe az irányba terelődött az irány az elmúlt években. És azért, államtitkár úr, az elmúlt két és fél évben, 2006 júniusa óta ez itt egyenes beszédről szólt. Azt mondták, hogy bizony nehéz idők jönnek, és meg kell gondolni. Nézzük meg, hogy mikor szaladt föl a gyorshitelek mennyisége és a problémái is. Bizony az elmúlt két és fél évben. Tehát akkor, amikor egyrészről megszorításokat rendeltek el nagyon sok területen, ehhez illett volna a pénzügyi szabályozás kérdéseit is, azt gondolom, megtenni. Tehát mi lenne a megoldás? - ez az utolsó kérdés, amire érdemes k itérni. Én azt tudom mondani, inkább arra hajlok én személy szerint mint közgazdász is, hogy akinek egyébként sincs hitelképessége, nincs jövedelemigazolása, azokat nem kellene hagyni, hogy ilyen hitelhez jussanak. Valamilyen más csatornát viszont mellette párhuzamosan fel kell építeni, amely valószínűleg túlmutat a pénzügyi szervezetek és a hitelről szóló különböző jogszabályok szabályozásán. Másrészt abban is egyetértek, hogy valamilyen módon a képzési irányban már az általános iskolától kezdve a pénzügyi ismereteket meg kell erősíteni. Harmadrészt pedig, hogy a bajt hogyan kell kezelni, azt nyugodtan mondhatjuk, hogy uzsorakölcsönöket eleve nem szabad hagyni. Ha igaz az az állítás, én ezt most nem vizsgáltam, hogy szolgáltatás és ellenszolgáltatás nincs a rányban, az baj. Az egy polgári jogilag is már évtizedek óta üldözött szituáció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha ez így van, akkor ennek a helyzetét meg kell szüntetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖ K (dr. Világosi Gábor) : Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan témát tárgyalunk , amiről lehetne értelmesen, politikai felhangok nélkül beszélni, és valóban azt a
