Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 9 (194. szám) - A Teljes Hiteldíj Mutató (THM) szabályozásának szigorításáról, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
649 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kép a bizottsági ülés óta sem tisztult jobban, ahogy látom, körülbelül az álláspontok ott tartanak, hogy a kormány alapvetően nem tartja indokoltnak, hogy cselekedjen, legalábbis most azonnal, a szocialista képviselők pedig az egypárti szocialista kormányukat megpróbálják rávenni egy gyorsabb munkavégzésre. Ez az a bizottsági kisebbségi vélemény, amit Horn Gábornak kellett volna elmondani, és nem mondott el, de mint képviselő felszólaló akkor legalábbis kitérek rá, hogy valóban egy olyan egyedi műfaj előtt állunk, ahol egy egypárti kormánynak az államtitkára , minisztere ellenáll a saját képviselői kérésének. Hiszen itt mi a kérés tulajdonképpen? Egy kormányrendeletnek a pontosítása, és bizonyos intézkedéseknek a megtétele, illetve meg nem tételének a számon kérése, hogy egész pontosak legyünk. És miután valób an azt kivehette mindenki az államtitkár úr szavaiból, hogy az európai uniós szabályozási dzsungelben nem is olyan egyszerű egy képviselői törvénymódosítást előkészíteni, ezért joggal várhatták volna el, hogy legalább előkészítik szövegben, aztán legfeljeb b a képviselő asszonyok meg benyújtják ezt. Ezt sem hajlandó megtenni a kormányzat. Volt már erre példa, a költségvetést is így oldotta meg a kormány, tehát nem egy rendkívüli dolog lenne, hogy a kormány előkészít egy általa nem feltétlenül vállalt szövege t, azt vitára bocsátja, és utána pedig erről folyik egy vita, ahol ki kell alakítani egy többségi konszenzust. Ebben sem volt partner a kormányzat. Ezért joggal mondhatta Horn Gábor azt - közben idézni próbáltam a jegyzőkönyvből készülve, hogy mit is mondo tt erre vonatkozóan , nem véletlenül a kisebbségi véleményt is ő fogalmazta meg a legpregnánsabban, hogy elég meglepő és nincs is gyakorlat arra, hogy egy egypárti kormány a saját kormányával szemben nyújt be parlamenti határozatot arra, hogy a kormány do lgozzon. Az egy másik kérdés, hogy Keller Lászlónak valóban igaza van, hogy március 9én elkezdett parlamenti tárgyalás esetén - azt hiszem, március 31ig kellene nekik a szabályozást kialakítani - mire ebből határozat is lesz, főleg ha még módosító javasl atok lesznek, akkor elég rövid idő marad a kormánynak ténylegesen a feladat elvégzésére. Ezért a műfajt magában abszurdnak nevezi Horn Gábor, és az a kérdés vetődik fel, hogy ha valóban meg akarja szerezni az MSZP ehhez a többségnek a támogatását, akkor me g kell szerezni, de mi ehhez nem kellünk biodíszletként. Ezt az SZDSZ elég gyakran emlegeti mint volt koalíciós partner, és szeretné világossá tenni, hogy nem kívánják ezt megakadályozni, de nem is akarják támogatni. Innentől kezdve egy picit kezd érthetőv é válni a helyzet, hogy a szokásos többség kialakításának egy húszfős kontingense itt veszélyben van, és innentől kezdve nagyon nehéz valódi megoldást találni arra, hogy a 2006tól fennálló többség hogyan oldja meg ezt a kérdést. Nem szeretnék ennek a rész leteiben elmélyedni, mert a probléma lényegét azért értjük. A probléma lényege pedig az, hogy a határozat egy nagyon kemény kritikát fogalmaz meg a kormány munkájáról, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a munkájáról, a fogyasztóvédelem munkájáról . De én azt még hozzáteszem, amit a határozat nem fogalmaz meg: tulajdonképpen kik is veszik föl ezt a gyorskölcsönt, kinek van erre szüksége? Legyünk őszinték, többnyire azok, akik egyébként segélyre szorulnának, vagy segélyre szorultak már eddig is. És i tt van az az ellentmondás, ami, azt hiszem, leginkább kézzelfogható a kormány gazdaságpolitikájának esetében, hogy az elmúlt évek egyre növekvő gyorskölcsöneinek a népszerűsége bizony egy gazdasági kényszerből, egy válsághelyzetből, családi gazdálkodásokna k a válsághelyzetéből következő, egyéni menekülési út. Hiszen egyébként miért gondoljuk azt, hogy nem vennének föl kisebb kamatozású, kisebb kockázatú, hosszabb lejáratú hitelt emberek, ha egyébként a normál helyzetben lennének? Hiszen az árukölcsöntől kez dve ma már 510 éves kölcsönöket lehetett felvenni az elmúlt időszakban, októbert megelőzően, és mód volt arra, hogy szinte ennél kisebb THMmel, kisebb kamattal is megtehették. Tehát valóban ez a hitelforma egy olyan gazdasági, családi gazdasági válságra adott válasz, amikor már senkitől nem tud legálisan jövedelemhez jutni, akkor még van egy utolsó legális út, és utána már valóban csak az illegális kölcsönök és az eladósodás jelenik meg.
