Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 3 (193. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZÉP BÉLA (MSZP):
548 Azért engedje meg, elnök úr, hogy e helyütt megköszönjem a támogatóinknak és a segítőinknek, különösen Weiss Emília professzor asszon ynak, valamint Kőrös Andrásnak és Makai Katalin legfelsőbb bírósági bíráknak az értékes észrevételeket, javaslatokat, amelyekkel a kodifikációs jogalkotó munkát segítették. Szeretnék reflektálni a rendelkezésre álló időn belül Salamon László képviselőtársa m felszólalására. Nagyon íves jogtörténeti fejtegetést hallottunk a jegyesség és a házasság intézményéről, azonban Salamon László képviselőtársam talán elfeledkezett arról megemlékezni - ha tanulmányaimból jól emlékszem , hogy 1896 óta hozza létre állami aktus a házasságot. Az azt megelőző időszakban, mondhatjuk azt, hogy a jegyességnek volt bármilyen relevanciája, ugyanis akkor az egyházi aktus eredményeként talán többször is kihirdették a jegyességet, és az az időtartam, ami eltelt a jegyesség kihirdetés e és a házasság megkötése között, arra is szolgált, hogy a házassági akadályokat felderítsék ezen időtartam alatt. Ez a helyzet 1896tól emlékezetem szerint jelentősen megváltozott, hiszen ott már állami aktus volt. Ezzel csak azt akarnám mondani, hogy ha megvizsgáljuk, hogy a jegyességnek ma vagy akár az eltelt időszakban mi volt a tartalma, vajon mi is a jegyesség, ki is a jegyes; aze a jegyes, akinek gyűrű van az ujján, vagy az a jegyes, akinek ugyan nincs gyűrű az ujján, de családi körben megtörtént a leánykérés úgymond. Tehát azt gondolom, hogy semmilyen olyan jogi hatások nem fűződnek ehhez a kapcsolathoz, amit a jog relevánsan kellene hogy értékeljen. Természetesen azt nem vitatnám én magam sem, hogy aki úgy gondolja, hogy a jegyességre mint érzelmi kapcsolatot megjelenítő viszonyra szüksége van, és azt szeretné formalizálni, az bármikor ezt megtehesse. De az azért, úgy gondolom, túlzás lenne, ha a családjogi könyvben a jegyesség tartalmi elemei vagy esetlegesen hozzáfűzött valamilyen következményei b ármilyen szinten megfogalmazásra kerülnének. Tehát úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat által megfogalmazott módon rendben lévő ennek a kérdésnek a megoldása. Ha megengedik, akkor még a 30 napos várakozási időre is szeretnék reflektálni. A konferencián is hallhattunk meggyőző érveket, véleményeket, és mi magunk is az általános vita során elmondtuk, s a magam részéről továbbra is fenntartom az ott tett állításaimat, amelyek arra vonatkoznak, hogy az állampolgárok felnőttként, a teljes jognyilatkozat tételéne k birtokában, felelősségteljesen tudnak dönteni a házassági kapcsolatok tekintetében. Mondhatnánk azt is, amit több hozzászóló meg is fogalmazott akkor, hogy tekintsük már nagykorúnak az állampolgárokat, tekintsük úgy, hogy képesek dönteni az életük egyik legfontosabb sorskérdésében, hogy kivel és mikor szeretnének házasságot kötni. Én azonosulni tudok ezekkel a véleményekkel, és az én élettapasztalatom is azt diktálja, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy mikor akar házasságot kötni, és mikor akarja ezt a házasságot felbontani. Tehát ez nemcsak a házasság megkötésével és nemcsak a várakozási idővel kapcsolatban jelenti az álláspontom megfogalmazását, hanem a házasság felbontásának ideje és formája tekintetében egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraib an.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most kétperces hozzászólások következek. Megadom a szót Szép Béla képviselő úrnak, MSZP. DR. SZÉP BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én a jegyesség kérdésével nem szeretnék külön foglalkozni, bár megjegyzem, hogy két ember érzelmi kötődése, esetleges házasságkötési szándéka két ember belső ügye. Ezt a külvilág nem is feltétlenül ismeri, márpedig a jegyességhez bármilyen jogkövetkezmény vagy egyáltalán az intézmény léte feltételezi a nyilvánosságot, feltételezi , hogy a külvilág azt megismerje, az bizonyítható legyen pontos időponttal, és ezek a feltételek a mai világunkban a legcsekélyebb mértékben sem állnak fenn. Gondolom, hogy önök sem kívánnak, mondjuk, közjegyzői nyilvántartást vezetni erről a kérdésről.
