Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 2 (192. szám) - Botka Lajosné (MSZP) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Esélyteremtés új lehetőségei a közoktatásban?” címmel - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatásügyi és kulturális minisztériumi államtitkár:
461 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Bo tka Lajosné, az MSZP képviselő asszonya, kérdést kíván feltenni az oktatási és kulturális miniszternek: “Esélyteremtés új lehetőségei a közoktatásban?” címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Arató Gergely államtitkár urat jelölte meg. A képviselő asszony bólogat, hogy elfogadja. Köszönöm szépen. Öné a szó. Parancsoljon! BOTKA LAJOSNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt írta az újság... - kezdhetném így is, ez egy régi kabarétréfa ny itómondata, de az azonnali kérdésem témája okán előre meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem vagyok tréfás kedvemben, amikor arra a néhány nappal ezelőtti újsághírre gondolok, amiből megtudhattuk, hogy állami fenntartói szerepre készülünk a közoktatás ter ületén. A közoktatásban dolgozók számára ez a kijelentés rendkívül sokszínű tartalommal bír, és éppen ezért nem véletlen, hogy az elmúlt napokban pedagógusok, intézményvezetők, önkormányzati vezetők, kutatók, szülők megkérdezték a képviselőt: mit fog ez je lenteni? Milyen változásokat és miért akarunk a közoktatás irányításában? Az azonnali kérdésem tehát arra vonatkozik, hogy miért, milyen okból, milyen szándékból és milyen remélt eredmény okán készülünk arra, hogy az intézményfenntartói körben egy új szere plő, az állam is megjelenik. Hozzáteszem, az újsághírekből pontosan lehetett érteni, hogy ennek a felvetésnek az oka az a társadalmi esélykülönbség, aminek csökkentésére a magyar közoktatás hosszúhosszú évek óta nem tudott kézzelfogható eredményeket felmu tatni. Tudjuk azonban, hogy ez nem csak magyar sajátosság, de természetesen minket elsősorban az érdekel, hogy a mi gyerekeink előmenetele, személyes boldogulása elsősorban és kizárólag a képességeiktől, a szorgalmuktól, a tehetségüktől függjön, és ne attó l, hogy hová születtek, milyen családba, milyen a szülők iskolai végzettsége, és az ország melyik részén élnek, márpedig ezek a jellemzők ma meghatározzák gyermekeink életútját. Köszönöm szépen. Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót az államtitkár úrnak. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatásügyi és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Az a jelenség, amiről a képviselő asszony beszámolt, szerintem mindenképpen biztató jel, hiszen azt mondja a képviselő asszony, hogy a miniszter urat az állami intézményfenntartást felvető, javasoló interjúja után sokan megkeresték a szakmában, é s a szélesebb közvéleményben vita kezdődött erről a kérdésről. Ha ez így van, akkor ez egy jó jel, egy jó hír, hiszen talán az a legfontosabb közös tapasztalatunk az elmúlt évekből, hogy az oktatás, a közoktatás területén akkor lehet eredményes és sikeres változásokat végrehajtani, akkor lehet eredményeket elérni, hogyha a szélesebb szakma, a szélesebb közvélemény, a kutatók, a pedagógusok, az iskolapolgárok, a használók, a helyi közösségek együtt találnak jó megoldásokat. Erre teszünk most egy ajánlatot. M i ennek az ajánlatnak a lényege? Azt mutatja minden tapasztalat, hogy a magyar oktatási rendszerben bizony gyakran hiányzik egy biztos pont. Az intézményfenntartó önkormányzatok gyakran úgy érzik, hogy magukra hagyja őket az oktatási rendszer, és nem látjá k, nem érzik, hogy milyen szabályok, milyen összefüggések mentén kell dolgozniuk. (16.00) Azt jelzik az intézmények, hogy nem mindig a szakmai szempontok az erősek az intézményirányításban. Azt mutatják a felmérések - és talán ez a legfontosabb , hogy ebb en a rendszerben bizony a sok fontos részérdek nem áll össze közös érdekké. Ezért azt mondjuk, hogy legyen választási lehetőség, legyen még egy intézményfenntartó az önkormányzatok, az egyházak és
