Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 2 (192. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter:
427 bevezették, illetve fenntartották azt a fajta formátumot, hogy a várólistarendsze r direkt módon működjön. Hogyan tudja ön összeegyeztetni a várólistarendszert ezekkel az új változásokkal? Micsoda diszharmónia van a várólistarendszer és ezen változások között?! Ez olyan precedenseket hozhat létre, amelyik etikailag is elítélendő, és sem miféleképpen nem használ az orvoslásnak. El kell mondanom, biztosan ismeri ön Gabriella (Sic!) Márquez, kolumbiai Nobeldíjas író könyvét, a címe az, hogy Száz év magány. Száz év magány, és ebben az író kifejti azt, hogy a magánynak az ellentéte a szolidar itás. Most kivel vállalt ön szolidaritást? Szolidaritást vállalt Gyurcsány Ferenc kormányával, és nem vállalt szolidaritást a saját betegeivel, Magyarország betegeivel. Ezért ön egyedül marad. Egyedül marad, mert a kórházigazgatók, a szakmai szervezetek, a kamarák, mindenki ellenzi ezt a lépést, amit ön meg akar tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Megadom a szót Székely Tamás egészségügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! (13.50) DR. SZÉKELY TAMÁS eg észségügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagy örömömre szolgál, hogy tetszik ismerni Gabriel Márquez írásait. Én azért javasolnám, ha az egészségügyről szeretne mondani valamit, akkor inkább az egé szségügy egyes szereplőinek a hozzászólásaival foglalkozzon. Itt van előttem egy előadás, amit az önkormányzati egészségügyi napokon tartott Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke. Ebből egy rövid gondolatot idéznék: “A tvkrendszert meg kell szüntetni.” A ztán itt van előttem egy szerkesztőségi kommentár “Informatika és menedzser az egészségügyben” címmel az IME című lapból, ebből felolvasnék egy hosszabb részletet: “tvk helyett lebegő forint/súlyszámérték - a fentiekből következően a Kórházszövetség ajánlá sának megfelelően. A tvk nélküli korszak tanulsága szerint a súlyszámok forintértékének éves inflálódása fekvőben jelentéktelen, mintegy 34 százalék.” Nem egészen értem, miről beszél, képviselő úr. Amikor a szakmai szervezetek ezt javasolják, s a tárca ny itott és elfogadja, akkor miért lennénk magányosak? Az előbb már idéztem Mikola úr korábbi hozzászólását, de tudnék idézni egyéb hozzászólásokat is, például Puskás Tivadar országgyűlési képviselő úrnak azt a nyilatkozatát, hogy a teljesítményvolumenkorlát mind erkölcsileg, mind szakmailag elfogadhatatlan. Nem értem, szoktak önök egymással beszélgetni? Egyszer ez a véleményük, másszor meg az a véleményük? Még egyszer szeretném elmondani, akkor, amikor garantáljuk, hogy az intézmények a teljesítményük 70 szá zalékát egy emeltebb alapdíjon kapják meg, és ezen kívül minden teljesítményt ki fogunk fizetni, akkor olyan rosszat azért csak nem teszünk. Néhány számszaki megjegyzés, képviselő úr: ha elfogadjuk azt, hogy a gyógyszerkassza előirányzata 320 milliárd fori nt volt, és a betegek terhe, amit kifizettek, körülbelül 150 milliárd, akkor ez összesen 470 milliárd. Ha 10 százalékos kivonás történik a rendszerből, ahogy a képviselő úr mondta, az 47 milliárd lenne csak a gyógyszerből. Az egész pedig, amiről beszélünk, 30 milliárd forint. Az, hogy nem tudtunk elszámolni a 25 milliárd forinttal, csak a képviselő úr fejében létezik. Meg kell nézni az Ealap kiadási és bevételi előirányzatának teljesülését, mind a kettő 1445 milliárd forint volt. Úgy gondolom, ha a bevétel i oldal 1445 és a kiadási oldal is 1445, akkor fillérre el tudtunk számolni. Azt kérem, képviselő úr - bár érdemes olvasni Márquezt, mert nagyon jó könyvei vannak, ilyen például a Szerelem a kolera idején , hogy tessék egy kicsit a szakmai szervezetek vél eményével is foglalkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
