Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - A kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés; a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2007. november - 2008. október) szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, v... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
366 A másik a kapacitások kérdése. Elhangzott a bizottság jelentésében is, a járóbetegszakellátási kapacitásokat és óraszámokat, amelyeket kihasználtak, maradéktalanul felosztottuk Budapesten és a peremkörnyéken. Arról persze, képviselő asszony, beszélhetnénk, hogy a korábbi jelentős kapacitások miért voltak például 25 százalékban kihasználva, hogy valóban elég, mik özben azok léteztek, valóban hozzáférhetők voltake mindenki számára. Szerintem a mostani megoszlás jobb. Ahogy a finanszírozásbeli változásokat is jónak kell tartani, azt gondolom, mert nem pusztán a gondozói fix díjakon kell hogy múljon, hogy az ott dolg ozók megkapjáke a finanszírozást, hanem azon is, hogy milyen tevékenységet végeznek a gondozói órák ideje alatt. Vagyis a díjazásnál a kódkarbantartás során és a jelentés során az a tény, hogy a tevékenységet preferáljuk inkább pusztán a megjelenésért vag y a gondozó fenntartásáért való fix díjazás helyett, rövid idő a változás, tehát statisztikai adatokat most nem tudok mondani, de a jelentő orvosok és a szakmai kollégium számos jeles képviselőjének az állításával egybehangzóan azt tudom mondani, hogy a te vékenység támogatása nagyobb eredménnyel kecsegtet bennünket. Örülök, hogy Mikola képviselő úr elmondta a metadonkezelés kockázatát a bizottsági üléseken is, és azt is, hogy már hozzáférhető egy alternatív szer, azonban kell hogy tudják, hogy indokolt eset ben a metadonkezelés is választható. Tehát szerintem azért azt mondani, hogy ezt mint egy generálisan rosszat dobjuk ki, talán a szakemberek se értenének ezzel egyet. Lenne mondanivalóm Pettkó képviselőtársam hozzászólásához is. Őszintén sajnálom, hogy csa k berohant, elmondta, amit erről a dologról gondolt, adott egyet balra is és jobbra is. Ezért azt gondolom, megvárom vagy keresni fogom az alkalmat, amikor egy bizottsági ülésen képviselő úr arra is kíváncsi lesz, hogy mit gondolnak azok, akikhez például a hozzászólását intézte. Ezért tisztelettel arra kérem a Házat, hogy a bizottság jelentését fogadja el, és az ötpárti egyetértéssel megfogalmazott határozati javaslatot pedig támogassa, hogy egy új, korszerű és a kor színvonalán egy egész társadalmi szinten megfogalmazható, új program is megvalósulhasson. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót kétperces időkeretben Rétvári Bence képviselő úrnak, KDNP. DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP) : Kösz önöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért érdeklődéssel hallgattam vagy nagy figyelemmel azt a fajta mondatot, hogy útközben vagyunk, és most még nem értünk el a végéhez ennek a problémának, akkor, amikor pontosan 2004ben szerintem egy na gyon szembeötlő adatot mutatott az “Ifjúság 2004” gyorsjelentés. Amikor azt kérdezték a fiataloktól, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának, akkor ebben nem a korlátlan szabadság hiányát vagy nem a lakásgondokat, nem a munkanélküliséget, nem a kilátást alanságot nevezték meg legnagyobb problémának, ez az említések között 19 százalékig szerepel, nullától 19ig, és mindezek között kiugróan 42 százalékkal a kábítószerek terjedését mondták. Tehát ha megkérdezik ma - ez az önök kurzusa alatt történt - közvéle ménykutatásban a fiatalokat, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának, pontosan ezt tartják. Tehát ha az ő igényeik szerinti politikát akarunk folytatni, akkor nekünk a legfontosabb feladatunk az ebben való fellépés. Ehhez képest mondjuk, országos szint en 1,3 milliárdról tavaly 1,1 milliárd a drogmegelőzés támogatása, idénre ez 1 milliárd körüli összegre csökken, de ez városi szinten is így van, hiszen mondjuk, ha Budapestet vesszük, ott négy évvel ezelőtt 40 millió forint volt a drogmegelőzési támogatás , most 23 körül van, folyamatosan csökkennek ezek a számok, amellett, hogy a fiatalok egyértelműen ebben nagyobb mértékben számítanának az államra, és maguk is látják, hogy ez mekkora probléma. Azok a társaik, akik elkezdenek drogozni, bizonyára kiesnek a baráti körből, romlik a tanulmányi teljesítményük, romlik az egészségük, és mindezt nem úgy veszik a fiatalok, hogy ez a szabadságjogaiknak egy része, hanem úgy látják, mint óriási nagy problémát, amit egyébként egyedül senki nem tud leküzdeni. Ehhez csalá di, állami segítség kell, csak akkor tudnak
