Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 24 (191. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
329 Kérdezte képviselőtársam, hogy hol a rendőrség. Igen, ezt a kérdést fel lehet tenni. Aztán akkor tegyük fel a következő kérdést: kik a gyilkosok? Kik támogatják őket? Kitől kapják a szellemi muní ciót? Kik finanszírozzák őket? Kik azok, akik politikai állásfoglalásokat tesznek? Kik azok, akik felmentik Bayer Zsoltot? Ebben a Házban ülnek, kedves barátaim, és nem a baloldalon. (Földesi Zoltán: Ez az! - Keller László: Így van!) Kedves Képviselő Úr! É n úgy emlékszem, hogy az ön pártjának az elnöksége elfogadott valamilyen állásfoglalást két héttel ezelőtt a cigánybűnözésről, nekem ez rémlik. Nekem az rémlik, hogy a Lungo Drom nyilatkozatban állt ki Bayer Zsolt mellett. (Keller László: Igaz!) Kedves kép viselőtársaim, akkor kérdezhetek én is tovább. Tegyek még fel kérdést? Tudok harmincatnegyvenetötvenet. Remélem, egy kicsit szégyelli magát. Remélem, egy kicsit szégyelli magát! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Keller László közbeszól.) ELNÖK ( Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gulyás József frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ: “Kényszersterilizálási ügyben a hivatalos álláspont és a méltányosság összefüggései” címmel. Képviselő úré a szó. GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon szomorú történetről szeretnék szólni, előtte azonban muszáj egy gondolatot szentelni a tegnap hajnalban történteknek. Ami Tatárszentgyörgyön történt, az nyilvánvalóan nem közbiztonsági gyökerű pr obléma, ahogy erről az országgyűlési biztos úr vagy akár a miniszter úr is beszélt. Én is azt gondolom, hogy az együttérzésen túlmenően valóban első helyen bölcsességre és nyugalomra van szükség. Kis János az elmúlt héten a Heti Világgazdaságban egy cikket tett közzé, ebben a fontos cikkben szólt a többségi társadalom felelősségéről, elsősorban a döntéshozók, de a megnyilatkozók felelősségéről is. (9.40) Vele egyetértve mondom, hogy a Magyar Köztársaságnak vállalni kell a romák integrálódásának a terheit, a z eddig járt úton azonban csak a katasztrófa felé lehet továbbmenetelni. Ami tegnap történt Tatárszentgyörgyön, mondtam, az nem közbiztonsági gyökerű probléma, ahogy az az eset sem, amiről én szólni szeretnék, az pedig elsősorban nem orvosi műhiba. A törté net áldozata egy nő, akinek a szülését 2000. december 20ára írták ki. Sz. Andrea - nevezzük most így - be is ment a kórházba, de az orvos hazaküldte, mondván, elég akkor jönnie majd, ha megindulnak a fájdalmai. 2001. január 2án rosszul lett, erős vérzése indult meg. A helyi kórházban a vizsgálatban közreműködő orvos megállapította, hogy a magzat a méhében meghalt. Tájékoztatták, hogy azonnali császármetszés szükséges a halott magzat eltávolításához. A műtőasztalon az asszonyt, aki egyébként az orvosi felj egyzések szerint lényegében sokkos állapotban volt, megkérték, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amelyben beleegyezik a császármetszésbe. A nyilatkozat, amelyet Sz. Andrea végül is aláírt, az orvos keze által a nyomtatvány aljára írt alig olvasható kiegész ítő megjegyzéssel volt ellátva. Ez így hangzott: “A méhen belüli magzatelhalás tudatában is határozottan kérem sterilizálásom, szülni már nem akarok, terhes sem kívánok lenni.” Az orvosi dokumentáció szerint a mentő kórházba érkezése utá n 17 percen belül Andreát levetkőztették, bevitték a műtőbe, leborotválták, vérátömlesztésben részesítették, érzéstelenítették, elaltatták, császármetszéssel eltávolították testéből a gyermeket és a méhlepényt, majd nem mellesleg petevezetékeit elkötötték, sterilizálták, mondom, mindezt 17 perc alatt úgy, hogy közben még egy nyilatkozatot is tett. Ezek után 2001ben a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda jogászai keresetet nyújtottak be Sz. Andrea nevében a fehérgyarmati kórház ellen, kártérítést köv etelve emberi méltóságának,
