Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
31 mögötte álló gazdáknak ez a legnagyobb baja, vagy az egyik legnagyobb baja. 20 százalékos volt az árcsökkenés az e lmúlt hónapokban. Sokáig morfondíroztunk azon, hogy egyébként ennek a 20 százalékos áfának a 23 százalékra való emelése nem lennee kiváltható inkább azzal, hogy bizonyos alapvető élelmiszerek áfáját hagyjuk 20 százalékon avagy csökkentsük, akkor viszont a z összes többit emeljük 25 százalékra. Ez valóságos megfontolás volt, frakcióvezető úr. Legalább két megfontolás volt, ami miatt ezt elvetettük. Az egyik, hogy a magyar közgazdász szakma, mondjuk úgy, hogy Bokrostól Járaiig - talán ez már kellően mutatja a szélességét - azt mondja, hogy őrizzük meg az alapkulcs egységességét ebben a rendszerben, mert igen sok bajt fog ez nekünk okozni. (15.00) Kettő: lényegében nem csinálható meg az, amit ön szeretne, ha jól értem mindazt, amit nekem a kollégák, elemzők, sz akértők mondanak. Az élelmiszerek körének ilyenfajta szűk leválogatása - pontosan melyik kenyérről beszélünk? Hol a határ? A 3,60as egykori, gépi gyártású kenyér, és benne vane ebben a körben bármi, ami ennél jobb? Hol húzódik meg? (Dr. Semjén Zsolt: Hat ározzuk meg!) Határozzuk meg? Ön nyilvánvalóan jól tudja, hiszen egy képzett, tanult politikus, rendkívüli háttérrel, hogy az általános forgalmi adó európai szabályozásának vannak bizonyos alapszabályai. Pontosan ezek az alapszabályok teszik például nagyon nehézzé azt eldönteni, hogy vajon a csabai csípős benne lehete, és mi legyen a parasztkolbásszal. Mindegyik vagy csak az egyik? A párizsi, ha borjúból van, az benne van - és most nem viccelek, kivételesen - vagy csak akkor, ha marhából van? És mi van, ha vegyes? Melyik? A sertészsír akkor és csak akkor, ha a piacon árulják, vagy ha a boltban? Vagy mi van a libazsírral? Az már luxus, nyilvánvalóan csak ilyen szocialista átkok mernek libazsíros kenyeret enni ilyen válságos időben, maradjunk a sertészsírnál. De nem akarok humorizálni, miközben pontosan értem, hogy a választók fülének kedves, amit ön mond. Értem. De higgye el, nem azért nem javasoljuk ezt, mert nem szeretnénk a választók kedvében járni, hanem mert miközben elemezzük a javaslatot - önnek ez nem kötelessége, ön ellenzékiként azt mond, amit akar, még akár butaságokat is mondhat , nekünk az a kötelességünk, hogy ne ezt tegyük meg, és úgy látjuk, hogy az egységes adókulcs szétválasztása, és ilyen, mondjuk úgy, nem túl kidolgozott, nem túl szofiszti kált, egyszerű leválogatása, hogy a sertészsír igen, a kacsa már nem, úgy látják a szakértők, hogy ez lényegében nem oldható meg. (Dr. Semjén Zsolt: Ez működik több országban.) De azt tudom mondani, hogy nyissuk ki az ajtót! Azt kell javasolni a frakcióvez ető úrnak - ezt nyilván meg fogja tenni , hogy akkor, amikor tárgyalni fogunk az áfáról, nyújtson be egy olyan módosító javaslatot, amely az Európai Unióval konform, tehát illeszkedik abba a térbe; számolja ki, hogy ezzel mennyit veszünk ki a költségvetés ből, és nyilván majd be fog nyújtani egy másik javaslatot, amellyel pótolja ezt a kieső bevételt, tehát ez a két feltétel van. És biztosíthatom önt arról, hogy meg fogjuk ezt fontolni, hiszen egyébként szociális szempontból nemcsak hogy értem, hanem ráadás ul látom benne a rációt is. Hogy ennek minden következményét ön végiggondoltae, vagy csak azt, hogy kedvese a választónak, ezt nem tudom. De ha csak ezt gondolta végig, az - hogy mondjam - talán nem felelős politikushoz méltó. Bár én nem tudom önről elké pzelni, hogy nem felelős javaslatokkal előállna itt a parlament előtt, hiszen önt arról ismerjük, hogy kizárólag és mindig csak felelős javaslatokat tesz. Azért azt liberális barátaimnak muszáj a figyelmébe idéznem, azért nyilván látják, hogy amit javasolu nk, az a parlament egyik felének már most is túl sok. Túl sok. Hát már népnyúzást emlegetnek és megszorítást! Pártelnök Úr! Kedves Gábor! Te azt mondod, hogy túl kevés. Nézze, nézd, ebben kell megtalálni az egyensúlyt! Ha az olyan könnyű lenne, hogy nem ke ll semmi mást tenni, mint kivonni a kardot, fölemelni a zászlót és előremenni, és ha megvan a kormányban a reformelszántság, utána egyébként milliók tömeges hada fog majd felsorakozni mögénk, és azt mondani, hogy hurrá, itt van a reformidőszak - ennél ez p icivel bonyolultabb. Sőt, tudod, Gábor, a mi kettőnk közös kormányzása is
