Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 9 (216. szám) - A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a vagyonadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2851 leglényegét. Ha csak Romániából indulunk ki, ahol nagyon jól tudjuk, hogy egy a mienknél is progresszívabb, nagyobb adóterhelést jelentő adórendszerről tértek át egy 16 százalékos egykulcsos adórendszerre, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy mi történt ezután. És nem mondjuk el elégszer, tisztelt képviselőtársaim, ebben a teremben sem, hogy az eredmény minden egyes mérőszám tekintetében pozitív volt. A gazdasági növekedés soha nem látott méreteket öltött, a munkanélküliség csökkent, jöttek a beruházások, a munkahelyek, jött a tőke, mert egyszerű lett az adórendszer, és ösztönzött a teljesítményre, és sorolhatnám a példákat. Szlovákia, most már Csehország, Lengyelország és az egykori szocialista országok legtöbbike úgy gondolta, hogy a legjobb adórendszer az, ahol egy adóbevallást egyetlenegy A/4es oldalon be lehet adni az adóhatóságnak. (Babák Mihály: Ezt mulasztottátok el hét év alatt.) Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Magy arországon csak akkor fogunk talpra állni a gazdasági válságból, ha képesek vagyunk tanulni a nálunk sikeresebb, nálunk gazdagabb, nálunk eredményesebb országok példáiból. Csak akkor tudjuk korrigálni az elmúlt évtized számos hibáját, ha sok kitartással do lgozunk egy jó cél érdekében. Azt hiszem, hogy eddig sem a céllal volt a baj. Húsz évvel ezelőtt Magyarország jól döntött, amikor elhatározta, hogy politikai és gazdasági rendszerváltásra van szükség. Jól döntött, amikor kialakította a demokrácia intézmény rendszerét. Jól döntött, amikor elsők között vitte végig a privatizációt, és a rosszul működő állami tulajdont magántulajdonba adta. A tervgazdaság helyett a piacgazdaságot válaszotta Magyarország, a szocializmus helyett a kapitalizmust. A probléma tehát n em a céllal, hanem az eszközökkel volt, mert hiába törekszünk jó irányba, ha közben rosszfelé tekerjük a kormányt, legyen a sofőr akár jobb, akár pedig baloldali. Ezért mondta néhány hónappal ezelőtt a Reformszövetség azt, hogy ha közelíteni akarunk Európ ához, ha európai életszínvonalat, gazdasági növekedést, prosperitást szeretnénk, akkor végre csináljunk európai politikát. Azt javasolta, hogy tanuljunk a fejlett demokráciáktól, és tanuljunk regionális vetélytársaink, a szlovákok, a csehek, szlovénok, len gyelek sikereiből. Azt kérte, hogy annyi felesleges és elkerülhető kudarc után fogadjuk el végre, hogy nincs speciálisan magyar modell. Inkább csináljuk meg azt, amin a többi ország már túl van, tegyük meg itt is azt, amivel a többiek megelőztek bennünket. Ha változtatni akarunk, akkor viszont, tisztelt képviselőtársaim, nekünk, politikusoknak is változnunk kell, és ehhez bizony arra van szükség, hogy végre korábban szent tehénnek számító kérdésekben is merjünk döntést hozni; olyan ügyekben, amelyekről mind en párt tudja, hogy elkerülhetetlenül változtatnunk kell, de végül általában mégsem történik semmi. Nos, az egyik ilyen ügy a munkát terhelő adók és járulékok ügye, a másik ilyen ügy a tulajdon, a vagyon, az ingatlanok igazságos megadóztatása. Tudjuk, hogy ezt a kérdést, különösen a vagyonadó, az ingatlanadó kérdését a rendszerváltás óta már minden kormány napirendre tűzte. Nyilvánosan vagy éppen titokban, de éppúgy foglalkozott vele az Antall- és az Orbánkormány, mint annak idején Horn Gyula kabinetje. A szakértők minden alkalommal világosan elmondták, hogy a tulajdon, a vagyon megadóztatása számos fejlett demokráciában bevett gyakorlat, része az adórendszernek. Sokszor és sokan beszéltek már a gazdaság kifehérítéséről, az igazságos közteherviselésről, az adóalap kiszélesítéséről, a feketegazdaság elleni küzdelemről (Babák Mihály: De csak beszéltetek.) , de ezen a téren valahogy mégsem történt soha semmi. Az ügy, ahogyan korábban az Orbánkormány alatt, majd Medgyessy és Gyurcsány alatt, ebben a ciklusban is napirendre került. Az egykori koalíciós pártok megegyeztek még 2007ben abban, hogy végre hozzányúlnak ehhez a szent tehénhez is, de oly sok más reformtervhez hasonlóan ez is az elmaradt egészségügyi reform és az elmaradt egyéb nagy szerkezeti állami refo rmok sorsára jutott. Az igazságos közteherviselésből éppúgy nem lett semmi, mint az egészségügyben, az oktatásban a vizit- és a tandíj bevezetéséből, egy igazságosabb elosztásból, az egészségügyi reformból vagy az oktatási reform végigviteléből, vagy éppen a titkosszolgálati akták megnyitásából vagy a pártfinanszírozásból. Ezért aztán nem szabad csodálkoznunk, tisztelt kormánypárt, hogy a választók elfordultak a politikától, és csúnyán megbüntettek bennünket, egykori koalíciós partnereket.
