Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő tö... - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2789 Ezt a megosztottságot, a közigazgatási eljárásjognak ezt a töredezettségét csak egységes szempontrendszer alapján, a teljesség igénye mellett lehet és érdemes felszámolni. Ez pedig nem megy másképp, mint minden egyes elj árásjogi szabály tételes vizsgálata, minden egyes eljárás végiggondolása útján. A kérdés az, hogy melyik eljárásrend veszélyezteti inkább a jogrendszer átláthatóságát: ha egyszerre elvégezzük egységes szempontok és elvárások mentén a magyar közigazgatási e ljárások egészének újrarajzolását, vagy félmunkát végezve, csak egyes törvényeket módosítanánk akár időben is elcsúsztatva? Szilárd meggyőződésem, hogy a törvényjavaslaton végigvonul az az egységes gondolati szál, amely a szoros tartalmi összefüggést az eg yes módosítások között biztosítja. Éppen egy törvényjavaslat képes biztosítani a szabályozás egységességét, azt, hogy a módosítások ne egyszeri vágást jelentsenek, hanem a változó világ változó igényeire rugalmasan és hatékonyan reagálni képes hatósági sze rvezetrendszer jöjjön létre az állami feladatok ellátására. A teljesség igénye fedezhető föl akkor is, amikor az előterjesztő hatósági eljárásokban is gyakran következetlenül alkalmazott és szabályozott azonosítási módok rendszerét egységessé, az egész jog rendszerben következetessé kívánta tenni. Jelenleg számos eljárásban kérik el a polgár adóazonosító jelét, tajszámát és édesanyja nevét egyszerre azonosítás céljából. E gyakorlattal kapcsolatban azonban felmerül a célhoz kötött adatkezelés sérelme, ami al kotmányossági szempontból elfogadhatatlan, másrészt pedig indokolatlan adminisztratív terhet jelent az ügyfelek számára. A továbbiakban a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról szóló törvénymódosítás alapján a polgárok csak egyféle azonosít ási módra lesznek kötelezhetők. Ezek közül az első a természetes személyazonosító adatok megadása, amelyek közül a természetes személy nemének elhagyására éppen az adattakarékosság elvéből eredően teszünk javaslatot. É s itt engedjenek meg egy kitérőt! Kovács Zoltán képviselő úr tette szóvá ezt a dolgot. Szeretném azzal a példával megvilágítani a kérdést, hogy ha két ügyfelet azonosan hívnak, mondjuk, Kovács Jolán mind a kettő, véletlenül az édesanyjuk neve is azonos, Na gy Piroska, és ugyanazon a napon születtek, nem sokat segít a megkülönböztetésben, ha mind a kettőnél beírjuk, hogy nőkről van szó. Az azonosításra alkalmas adatok második köre a polgár természetes személyazonosító adataiból kiválasztott, az adatkezelés cé lja szerint szükséges és megfelelő mértékű adat. A harmadik lehetőség a polgár családi és utónevének, valamint valamely, a törvényben meghatározott azonosító kódnak a megadása. A három lehetőség közül jogszabály vagy a hatóság azonosítás céljából csak egye t írhat elő, és annak az egy adatkörnek az igazolása is a polgár szabad választása szerint történhet. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenleg hatályos szabályozás sem köti generális korlátok közé a természetes személyazonosító adatok igazolásá nak módját. A felsorolt rendelkezések, problémák is jól mutatják, hogy ennek a rendkívül összetett törvényjavaslatnak a sokszínűsége nem abból ered, hogy számos, egymással össze nem függő kérdést kíván szabályozni, hanem éppen a közigazgatási eljárásjog el képesztő széttagoltságából. Ennek a széttagoltságnak a felszámolása a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményének alapvető eleme, amely éppen ahhoz járul hozzá, hogy ügyfélként egységes, szolgáltatóbb közigazgatással találkozhassunk. A javasla thoz 44 módosító javaslatot nyújtottak be, ebből kettőt képviselőtársaim visszavontak. A módosító javaslatok számos érdemi változtatás mellett apró pontosításokat is eszközöltek, sokszor a normaszöveg könnyebb érthetőségének, alkalmazhatóságának elősegítés ét szolgálták. Mindazokat a módosító javaslatokat, amelyek illeszkedtek a törvényjavaslat céljaihoz és koncepciójához, a kormány jó szívvel támogatta, elfogadta. Külön is kiemelném, hogy köszönhetően a javaslatról folytatott konstruktív párbeszédnek, végül a kormány által is támogatható módosító javaslat került benyújtásra, amely összhangban a törvényjavaslat eredeti céljaival, formálisan is egyértelművé teszi, hogy a kamarai hatáskörök nem csorbulnak, azok mindazokon a területeken megmaradnak, ahol eddig e gy adott tevékenység kapcsán a kamarák jártak el.
