Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
2769 Nincs más olyan kincsünk a termőföldön kívül, mint maga a vízbázis, mert az összes többi tulajdonképpen szolgáltatás területén kikerült a kezü nkből, és nem magyar többségi tulajdonban van, hanem általában külföldi többségi tulajdonba került. Ha maga a szociális gazdasági válság így feszíti az önkormányzatokat is, tehát abban a szektorban is igenis kellene egy erőteljesebb lépést megtenni; ha így feszíti az önkormányzatokat a szociális és gazdasági válság, az önkormányzatoknál is több helyen már felmerült annak a kérdése, hogy a saját, önkormányzatok által többségi tulajdonban lévő víz- és csatornaszolgáltató gazdasági társaságokat, részvénytársas ágokat, ugye oda is beengedtek volna magántőkét, de általában ez a magántőke nem magyar származású, hanem elsődlegesen külföldi tulajdonú magántőke, és ha ott a többségi tulajdont megszerzik, akkor onnantól fogva az önkormányzatok is kijátszhatók. A 75 plu sz 1 százalék azért is fontos, ahogy Fónagy képviselőtársam is elmondta, hisz Tatabánya 8 százalékban tulajdonosa a regionális vízművének. Ez is egy szerencsés helyzet, amikor egy város magában a regionális vízműben tulajdont tud szerezni, és úgy tudom, ho gy Tatabányának semmiféle szándéka nincs azt továbbértékesíteni vagy külföldi tulajdonba engedni. Ezért is köszönöm a gazdasági bizottságnak is és a környezetvédelmi bizottságnak is, hiszen ezelőtt három héttel a pénzügyi bizottság tulajdonképpen ugyan jav asolta általános vitára, tárgysorozatbavételre, viszont akkor a parlament leszavazta az általános vitára való alkalmasságát. Én örülök annak, hogy most a gazdasági és a környezetvédelmi bizottság ezt a lépést megtette, ez gesztusértékű. Akármilyen módosít óval, de azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy magukba a vízbázisokba lassan értsük bele majd a hévizeinket, gyógyvizeinket, ásványvizeinket is és magát a teljes ivóvízbázisrendszert is. Ha ezen túl tudunk jutni, akkor büszkék lehetünk arra, hogy a 20 11es elnökségen, amikor Magyarország az Európai Unió tagjaként az európai vízkérdéssel fog elsődlegesen foglalkozni a regionális kérdés mellett, akkor Magyarország büszkén mondhatja, hogy igenis ezt tartós állami tulajdonban tudjuk tartani. Köszönöm a fig yelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Ékes képviselő úr. A következő hozzászóló, ugyancsak 15 perces időkeretben, Bencsik János képviselő úr, Fidesz. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kell a nemzeti vízvag yont privatizálni, értékesíteni ahhoz, hogy a nemzeti érdekektől és a lakossági érdekek figyelembevételétől eltérő gazdasági és politikai szempontok érvényesüljenek az ivóvízellátásban. Mindannyian tudjuk, hogy sokféleképpen lehet értelmezni a nemzeti ivóv ízvagyon kérdését. Törvény van arra vonatkozóan, hogy vízvagyont értékesíteni nem lehet. A jelenleg érvényes jogszabályok alapján a vízművagyon kezelését végző gazdasági társaságot már lehet értékesíteni, és azt is tudjuk, hogy ha egy állami tulajdonban lé vő vagy többségi állami tulajdonban lévő ivóvízszolgáltató társasághoz hozzátesznek más állami tulajdonban lévő közművagyont vagyonkezelésbe, akkor azt a vagyonrészt már tulajdonképpen megterhelheti, ha akarja, értékesítheti is. Ezen túlmenő en, ha egy regionális vízmű létrehoz egy korlátolt felelősségű társaságot, és az üzemeltetési feladatok egy részét abban helyezi el, akkor már megint csak lehetőség van arra ezen a társaságon keresztül, hogy magánérdekek érvényesüljenek az ivóvízszolgálta tásban, ne közösségi érdekek. Miért alakult ki egy bizalmatlan közhangulat, ha úgy tetszik, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a vagyonkezelőt felügyelő kormány és annak a vagyonkezelésért felelős minisztériuma között? Azért, mert mind a mai napig hiányzik a víziközműtörvény, amelynek a benyújtására kéthárom esztendeje parlamenti ülésszakonként ígéretet kap a szakma, ígéretet kapnak az önkormányzatok,
