Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2768 von maga után, és milyen kezelési költségek merülnek fel az ivóvízzel kapcsolatosan, akkor igenis rá kell döbbenni Magyarországon arra, hogy ha így sáfárkodunk a vizeinkkel, hiszen össze függenek egymással, akkor sajnos a saját kútjainkat is megfertőzzük. Ami a legfontosabb és a leglényegesebb cél ebben, hogy nemcsak a vízbázisainkat nem szabad, hogy értékesítsük, hanem óriási üzlet van abban, hisz érezzük az energia területén is, hogy ha kiadjuk a kezünkből a szolgáltatást, akkor abban a pillanatban totálisan és teljes egészében kiszolgáltatottá válunk. Nemcsak a vízbázisokat nem szabad, hogy értékesítsük, hiszen a törvénnyel azt mindenképpen lehet szabályozni, de magát a szolgáltatást kel lene mindenképpen nemzeti kézben tartani, önkormányzati kézben tartani. (20.10) És amikor önök azt mondják, és államtitkár úr is azt mondta itt a többszöri interpelláció és azonnali kérdés kapcsán, hogy senkinek nincs szándékában eladni, ugye emlékezünk ar ra, amikor a lex MOLlal kapcsolatban ezt a passzust úgy védelemként beadtuk, akkor is az volt az érv, hogy senki nem kívánja eladni a magyarországi regionális vízbázisokat és a szolgáltatást sem. Aztán erre jött az, amikor volt miniszterelnök úrnak eszébe jutott, hogy akkor most próbáljuk meg tőzsdére vinni, próbáljunk meg úgy egy részvénycsomagot kialakítani, hogy az állampolgárok is tulajdont vásárolhassanak belőle. Ez addig igaz, hogy lehet vásárolni, és szépen hangzik, hogy az állampolgárok is vásárolh atnak tulajdont belőle, csak nincs benne az a fék, hogy az állampolgár azt most értékesítheti vagy nem értékesítheti. Ha tőzsdére visszük, akkor teljesen logikus, hogy értékesítheti. Itt talán visszaemlékeznek jó páran, Baráth Etele képviselőtársam is, ami kor a herendi porcelángyár annak idején értékesítve lett, akkor úgy kapta meg a tulajdonrészt az ott dolgozó polgár, hogy az nem értékesíthető. Tehát amikor a tulajdonába került, akkor azt másnak át nem ruházhatta, vagyis volt egy ilyen zárt rendszer az eg észben, hogy senki nem tudta fölvásárolni, nem is tudja felvásárolni adott esetben a herendi porcelán tulajdonrendszerét, hanem ha valaki elmegy nyugdíjba, akkor megkapja az annak fejében járó pénzt és kész, és onnantól fogva egy másik dolgozó kapja meg ma gát a tulajdonrészt. Tehát ebben is számos olyan kérdés merülhet fel, amikor állampolgár kap tulajdonrészt állami tulajdonból. Ezért is szeretném kérni, hogy teljesen mindegy - Orosz Sándor képviselőtársamnak mondom , hogy milyen nevet vagy milyen címet a dunk neki. Teljesen mindegy az is - és itt Fónagy János képviselőtársammal is összenéztünk , hogy bizonyos neveken változtatunk. Csak ugye ez akkor volt érdekes, amikor kivettük a csomagból, azt mondtuk, hogy tulajdonképpen innentől fogva lehet privatizál ni, mert azt jelentette, amikor az állami tulajdonnak a csomagját megbontottuk 2007 júniusában. Levettük tulajdonképpen, kiraktuk a tartós állami tulajdonból akkor, Sándor. És akkor ott volt öt regionális vízmű neve. Az, hogy most nevet is akarunk változta tni, ebben megint fölmerül egy kérdés. De ha ezt esetleg a négy parlamenti párt átbeszéli, és annak alapján egy közös döntéssel tudunk ebben egyezségre jutni, hogy 75 plusz 1 százalék tartós állami tulajdonban maradjon, és beletesszük azt a passzust, hogy szolgáltatási területen sem értékesíthető, akkor teljesen más az egésznek a fekvése, mert nagyon jól tudjuk, hogy pár helyen már magát a víz- és csatornaművet is értékesítették, külföldi tulajdonba került, és onnantól fogva az, amit én is megfogalmaztam, h ogy ha ezt a passzust nem tesszük be, és nem próbálunk következetesen ragaszkodni mint stratégiai ágazathoz, akár szolgáltatás területén, akár bázis területén, akkor sajnos kijátszható, és nagyon gyorsan és nagyon könnyen külföldi tulajdonba kerülhet, s on nantól fogva nem lehet megállítani, mert nem lehet megállítani. És talán erre a figyelemfelhívásra maga ez a törvényjavaslat részünkről azért is született meg, hogy ebben szülessen egyfajta egyezség, szülessen egyfajta parlamenti többségi döntés, és azálta l tudjuk biztosítani Magyarország stratégiai ágazatának a megőrzését, akár szolgáltatás, akár bázis területen is.
