Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. június 8 (215. szám) - A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
2764 félelmeink között soroltunk fel, itt van, a mindennapjaink részévé vált, és az iható, az öntözhető, a horgászható, a hajózhat ó víz ma már minden nemzet alapvető értéke és kincse. Különösen igaz ez Magyarországra, hiszen földrajzi adottságaink folytán úgynevezett alvízi ország vagyunk a Kárpátmedence közepén, ezért számunkra fontos és bizonyos kötelezettségeket jelent a víz. Nem zeti kincseink között a föld mellett talán a víz a legfontosabb, ami mind a mai napig lényegében jó minőségben és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló nemzeti vagyon. Ezt ismerte el a Magyar Országgyűlés akkor, amikor egymásfél évvel ezelőtt a stratég iai állami vállalatokról szóló törvény megalkotása során - amely norma aztán lex Mol néven híresült el - a stratégiai vállalatok közé besorolta a vízközművállalatokat. Azt is tudjuk, hogy ez a ma még bőséggel és jó minőségben rendelkezésünkre álló vagyon n agyon sérülékeny. Sérülékeny, mert a fölöttünk lévő országok építik a tározókat, s a változó időjárás és az elmúlt évtizedek esetenként nem átgondolt vagy átgondolt, de félbehagyott fejlesztései ma már egész országrészeket ítélnek sivatagosodásra, ma már a z ország számos pontján érezhető az, hogy a vízzel kapcsolatos felelős állami s az ezt megerősítő és megalapozó törvényhozói politikának hallatlanul nagy a felelőssége. Éppen ezért kaptuk fel a fejünket, amikor 2007ben a tartósan állami tulajdonba sorolt vállalatok köréből egy jogalkotási folyamat eredményeként az akkori törvényalkotók, kezdeményezők kihagyták azt az öt víziközműtársaságot, amely a rendszerváltás során kialakult jelenlegi ivóvízellátási rendszer szerves részét képezi. A jelenlévők pontos an tudják - ezért engedjék meg, hogy elsősorban a távollévők kedvéért mondjam el , hogy a rendszerváltás során a korábbi egységes állami tulajdonban lévő vízbázis és vízellátó rendszer fellazult, körülbelül négyszáz kisebbnagyobb helyi vízmű önkormányzat i tulajdonba és kezelésbe került, illetőleg öt olyan nagy víziközműtársaság jött létre, amely megyéken áthúzódó ellátási rendszereket alkotott és alkot mind a mai napig. (19.50) Felkaptuk rá a fejünket, hiszen ezek ma is több mint 700 településen több mil lió ember vízellátását biztosítják, és az előbb említett 400 víztársulat közül is számosnak a vízbázisát jelentik. Vitatkoztunk akkor is, amikor tavaly az új tulajdonosi program során ennek a vízközművagyonnak a tőzsdére viteléről, az új tulajdonosi progra mba való bevételéről beszélt az akkori kormány. Hiszen akkor is és most is úgy gondoljuk, hogy ennek a vízközművagyonnak, az ennek alapját képező vízvagyonnak, a hálózatnak, az ellátási rendszernek, a kezelési és szolgáltatási jogoknak a közösségi elsőbbsé gét, közösségi kompetenciáját fenn kell tartani. Ismerjük azt az érvelést, hogy aggodalmunk alaptalan, hiszen a polgári törvénykönyv a felszín feletti és felszín alatti vízbázist, vízvagyont forgalomképtelennek tekinti, ezért ez nem idegeníthető el, és ism erjük az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot arra nézve, hogy minden olyan intézkedés, ami ezeket a formációkat érinti vagy érintheti, az tulajdonképpen egy hatékonyabb, jobb gazdálkodásra irányul, és nem valamifajta részleges vagy teljes privatizáci óra. Részben rosszak a történelmi tapasztalataink, és tudjuk, hogy ahol vállalati szervezetet kezdenek el változtatni, annak a végén valahol a privatizáció lesz, és ismerjük az európai gyakorlatot is, ismerjük azokat a nagy európai cégeket, amelyek éppen e nnek a nagy alapvető természeti erőforrásnak, alapvető erőforrásnak a jelentőségét felismerve bizony nagyon nagy erővel indultak meg, esetenként Magyarországon is sikerrel az ivóvízszolgáltatás, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó csatornaszolgáltatások privatizálása érdekében. Az ezzel kapcsolatos vitát, az elmúlt hetek vitáját képviselőtársaim ismerik. Éppen ezért, amikor az elmúlt hetek vitája során, ismételten meghallgatva a kormány álláspontját és azon szándékát, véleményét, hogy távol áll tőlük a ma gyar víziközművagyon privatizálása, jutottunk arra a meggyőződésre Ékes József képviselőtársammal, hogy hasonlóan a stratégiai vállalatok közé történt besoroláshoz, indítványozzuk, hogy az Országgyűlés tegye vissza a 2007. évi
