Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 25 (213. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter:
2511 hogy ez milyen hatással lesz az inflációra. Egy biztos: ezáltal jelentősen emelkedni fognak az élelmiszer- és egyéb árak. Való jában ez is minden magyar embert érint hazánkban. A vagyonadó bevezetése pedig, miniszter úr, az utóbbi ötven év legigazságtalanabb döntése lesz. Ezt újkori szocialista államosításnak nevezik az emberek, ugyanis az államosítás volt hasonló mértékben fájó é s igazságtalan a magyar társadalomnak, mint amire most önök készülnek. Ráadásul, ha jól értem, már csak 200 ezer ingatlant érint, és mindössze 50 milliárd forint bevételről van szó. Miniszter úr, nem mondja komolyan, hogy ezt a cirkuszt megérte az ország e lőtt végigvinni és végigcsinálni! Nézzük meg, összegezzük, hogy azok a döntések, amiket felsoroltam, valójában hány embert is érintenek! Kinek lesz jó majd ez az adótörvény? Kinek csökkenti majd az adóját? Beszéltem 3 millió nyugdíjasról, 700 ezer közszfér ában dolgozó emberről, akiknek egészen biztosan alacsonyabb lesz a jövedelmük, de beszélni kell a másfél millió minimálbéren vagy akörül élő emberről, akiknek ez az adótörvény semmiféle többletet nem hoz, ugyanakkor pedig az étkezési utalvány és az üdülési csekk elvételével, valamint a már említett áfa- és jövedékiadóemeléssel az életük lényegesen drágulni fog. De beszélhetnék még az 568 ezer munkanélküliről és több mint 200 ezer olyan emberről, aki szociális támogatásból él. Tisztelt miniszter úr, ez 6 mi llió ember! Ez az adótörvény 6 millió embernek egészen biztosan nem hoz jobbat. Kérdezem, akkor kiről beszél ön, amikor az elmúlt húsz év legnagyobb adócsökkentéséről beszél. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : K öszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak. Miniszter úr! DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy nemrég képviselő úr is idézte, én néhány hónappal ezelő tt még valóban szakértői testületek tagjaként dolgoztam adókoncepciókon, és próbáltam a lehető leginkább konszenzusos megoldásokat kitalálni, olyanokat, amelyek figyelembe veszik a legkülönbözőbb irányból érkező szakértői javaslatokat a kormány- és ellenzé ki pártoktól és más szakértői csoportoktól. Olyan koncepciót alakítottunk ki, amely messzemenően figyelembe vette azt a senki által nem vitatott és napirend előtti felszólalásokban is említett irányt, hogy a munkára rakódó terheket kell csökkenteni, valami nt a fogyasztás és a vagyon adóztatását növelni. Hónapokkal ezelőtt úgy értékeltem, hogy ebben a koncepcióban nincs vita, sőt, amikor kiálltam és ezt elmondtam, minden irányból megdicsértek érte. Most pedig azt látom, ha miniszterként ugyanezt mondom, sőt, ha egy ilyen koncepciót beterjesztek a parlament elé, akkor a dicséret már elmarad, holott azt gondoltam, ha olyan koncepciót alkotunk meg, amelyik egyszerre több parlamenti erő által kiadott szakértői anyagokkal egybeesik, akkor talán még számíthatok rá, de látom, hogy ez hiú ábránd. Nézzük a számokat! Mivel lehet növelni a versenyképességet? Nyilván azzal az alapirányvonallal, hogy minél inkább a munkát, a tevékenység végzését mentsük ki a magas adók fizetése alól, s a megtakarítás helyetti fogyasztást é s a felhalmozott vagyont adóztassuk. Azt gondolom, ez szakmailag vitathatatlanul a versenyképességet növeli. Hogy lehet munkahelyet teremteni? Úgy, ha olcsóbbá tesszük a munkahelyteremtést mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalon. Ez tükröződik a kon cepcióban is. Hány embert és hogyan érint a csomag? Arra szeretném felhívni tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy a magyar társadalmat a válság, mint olyan nagyon súlyosan érinti; de nemcsak a magyar társadalmat, hanem az egész világot. Azok a negatív hatá sok, amiket képviselő úr elmondott - hogy embereket millió számra hoznak hátrányos helyzetbe , nem a kormánycsomagból, nem a kormány intézkedéseiből, hanem a válságból fakadnak. A mi feladatunk az, hogy a válságnak ezeket a jelenségeit minél inkább tompít suk, szétterítsük, és elviselhetővé tegyük a társadalom számára.
