Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 25 (213. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
2507 Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is azzal kezdeném, amit Hargitai János képviselő úr mondott, hogy valóban megmosolyogtató, csak ink ább az, amit önök mondanak, hiszen azt kell hogy mondjam, mind Navracsics úr, mind Kóka frakcióvezető úr figyelmébe azt hadd ajánljam, hogy az igazságot folyton ismételni kell, mert a hazugságot is örökké ismétlik. Azt gondolom, hogy érdemes ezzel kezdeni ezt a mondatot (Közbeszólások és taps a Fidesz padsoraiból.) , hiszen a Fidesz frakcióvezetője folyamatosan olyan számokat említ, amely számok adott esetben, hogyha normál gazdasági körülmények között lennénk, akkor bizony akár még helytállóak is lennének. De hát eközben a világban egy soha nem látott világgazdasági válság van, amely nem az elmúlt 510 évre visszamenőleg van úgy deklarálva, hogy ez egy világméretű, soha nem látott válság, tisztelt frakcióvezető úr, hanem az elmúlt 4050 év legsúlyosabb válsá gáról beszélnek. Számos jelentés az OECDben, az EU vagy akár a NATO parlamenti közgyűlésének számos jelentése foglalkozik azzal a ténnyel, hogy soha nem látott világgazdasági válsággal szembesülünk, ami nemcsak pénzügyi válságot jelent, hanem egy reálgazd asági válságot is. Az elkerüli a figyelmét Navracsics úrnak, hogy nemcsak Magyarországon csökkennek vagy rosszabbodnak ezek a mutatók sajnálatos módon, hanem sajnos az egész világban. S mivel egy globális világban élünk, a külföldön, például Né metországban, az Egyesült Államokban, máshol rosszabbodó mutatók előbbutóbb begyűrűznek bizonyos időeltolódással Magyarországra is, hiszen ugyanúgy csökken a GDP nemcsak Magyarországon, hanem számos más országban, legutóbb például NagyBritanniában vagy é ppen Németországban az elmúlt 3040 év legrosszabb adatainak tanúi az ott élő emberek. Ugyanúgy nő a munkanélküliség mindenhol, de ugyanúgy nő az államadósság is, és éppen arra hívja föl a figyelmet több nemzetközi szervezet, hogy nem lehet a gazdaságot cs ak ezeknek, az államháztartási hiánynak és az államadósság növelésének rovására folyamatosan, hosszú távon javítani. Tehát ezért azt gondolom, hogy minden egyes számot, amit Navracsics úr elmondott, egészen biztosan kontextusban kell elemezni, mert különbe n félrevezető következtetésekre csábít bennünket, és sokkal inkább a demagógia oltárán áldozza föl a racionalitást, mintsem valódi vitát generálna. Azt gondolom, hogy most már a Fidesz túllépett a saját szakértőin is, hiszen a Jövőkép című dokumentumban sz ámos, Fideszhez közel álló szakértő fogalmazta meg sok esetben ugyanazokat a lépéseket, mint amiket a kormány tervez. Ez egyébként adott volna lehetőséget egy racionális vitára, szakmai vitára itt a parlamentben, de még mielőtt ez megtörténhetett volna, gy orsan a Fidesz - hogy Szijjártó Pétert idézzem, politikai döntés született - lesöpörte már a saját szakértőinek az álláspontját is a porondról. Úgy tűnik, hogy abban egyetértünk, hiszen minden hozzászóló beszélt róla, hogy az adórendszerünk rossz, hiszen t úl bonyolult, és túl nagy terheket rak a munkából élők számára, és túl nagy terheket rak a vállalkozásokra is. Azt gondolom, ebből az a lépés következik, hogy egyrészt egyszerűsíteni kell az adórendszert, másrészről pedig csökkenteni a terheket. A magyar k ormány pontosan erre tesz javaslatot, hiszen az szjakulcs módosításával 200 ezer forint havi bruttó kereset esetében a módosítás után 180 ezer forint nettó pénzt hagyunk ott az emberek zsebében. Nem egészen értem, hogy ez az adócsökkentés, hogy ez a pénz ott maradjon az állampolgárok zsebében, miért nem támogatható a Fidesz részéről. Mint ahogy azt sem értem, hogy a járulékcsökkentésben bekövetkező változást miért nem támogatja a Fidesz, mikor azt halljuk, hogy az ő célkitűzésük is ez volt. Azt gondolom, h ogy természetesen válsághelyzetben egy ilyen adócsökkentést valahol máshol ellentételezni kell, és egy igazságos úton indult el a kormány, nevezetesen a fogyasztási típusú adókból és a vagyoni típusú adókból kívánja ezt a bevételkiesést beszedni, hogy null szaldós legyen ez az adóátrendeződés. Azt gondolom, hogy ez teljesen igazságos, hiszen aki többet fogyaszt, az nagyobb adót fizet, aki pedig gazdagabb, az is több terhet kell hogy vállaljon a közös terhekből.
