Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2477 Túlontúl szigorú rendelkezéseket vezetett be, generális szigorítást vezetett be a büntetőjog rendszerén belül, ami az én meglátásom szerint akkor nem illeszkedett a magyar büntetőjogi hagyományokhoz és a bíráskodás hagyományaihoz, ráadásul nem is differenciáltan szigorított, hanem úgy általánosan mindent - ez volt talán a legnagyobb probléma vele. 2003ban került elfogadásra a következő, novellának nevezhető büntető törvénykönyvi módosítás, amely gyakorlatilag visszatért a ’93. évi novella szellem iségéhez, azonban egyes, ahogy mondtam, jó elemeket megtartott a ’98. évi büntető novellából. Azonban már látszik az, hogy az Európában egyébként szinte kivétel nélkül követett, Magyarországon két nyomtávú büntetőpolitikának nevezett irányzatot kívánta meg honosítani a magyar büntetőjogban. Remélem, hogy ezt a “két nyomtávú” fogalmat nyelvészek nem fogják cinikusan kielemezni, ez egy borzasztó rossz megfogalmazás. Azért használom mégis ezt és használom a későbbiekben is, mert így ment át a magyar köztudatba és a szakmai köztudatba is. A mostani büntetőnovella alapvetően követi a ’93. és a 2003. évi novella szellemiségét, ami azonban előrelépés ebben, az két dolog. Egyrészt az azóta eltelt időben a büntetőjogtudományban felmerült szempontokat, illetve a bírói gyakorlatban felmerült szempontokat beépíti a büntető törvénykönyvbe; másrészt még hangsúlyosabbá teszi - persze ez a két szempont összefügg - ezt az úgynevezett két nyomtávú büntetőpolitikát. Mit is jelent ez konkrétan? Először is, ahogy államtitkár úr a z expozéjában említette, a személy elleni erőszakos bűncselekményeknél a büntető törvénykönyv - ha ez elfogadásra kerül - a törvény teljes szigorával lép fel az ilyen elkövetőkkel szemben. Kisebb súlyú bűncselekményeknél viszont kiemelt értékként kezeli a sértetti érdekeket, kiemelten szem előtt tartja ezeket és erre fokuszál, továbbá jóvátételre ösztönöz, és lehetőség szerint az elterelés irányába kívánja a jogalkalmazót orientálni. A közepes tárgyi súlyú bűncselekmények esetén pedig lehetővé teszi a szaba dságvesztés büntetés alkalmazását is, de ugyanúgy az alternatív, kombinálható szankciókat is, és ezeknek az alkalmazását is lehetővé teszi. Két jól elhatárolható részre tudom osztani ezt a novellát. Egyrészt a tíz éve működő kodifikációs bizottság munkáján ak eredményei találhatók meg ebben; ezek jellemzően az általános részi módosításokra vonatkoznak. Másrészt pedig a büntetőjogi kodifikációs főosztály munkája; ez a rész tulajdonképpen a kialakult társadalmi helyzetre reagál, főként a különös részt módosítj a, leginkább az erőszakos és az erőszakos, többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok beiktatásával teremt új helyzetet. A javaslatban foglalt változtatások majdnem teljes mértékben megfelelnek az MSZP büntetőjogpolitikájának. E két pont mentén kívánom - idő hiányában valószínűleg majd csak az általános vita folytatásában - elemezni a törvényjavaslatot. De előtte, úgy gondolom, feltétlenül szükség van néhány koncepcionális, általános, a javaslat egészét érintő, sőt azon talán kicsit túl is mutató megjegyz és megtételére. Először is, ahogy ezt már jeleztem, a javaslat szinte teljes mértékben megfelel az MSZP büntetőpolitikai elveinek. Megfelel azért, mert valóban a két nyomtávú büntetőpolitikát alkalmazza, azaz, ahogy mondtam, a súlyos, a közepes tárgyi súly ú és a kis tárgyi súlyú bűncselekményekre vonatkozó szabályok között markáns különbséget tesz. Hiszen a mi meggyőződésünk szerint ezek között markáns különbséget is kell tenni. De ami ennél talán fontosabb, itt egy picit szeretnék megállni: a Btk.n belül élesen el kell választani, a jelenleginél sokkal élesebben az erőszakos, személy elleni bűncselekményeket az összes többi bűncselekménytől. Ezért nem értek én egyet egyébként többek között a differenciálatlan szigorítással, mert nem hiszem, hogy előadódhat olyan helyzet, bárhol a világon, ahol egyszerre indokolt szigorúbb megítélés alá vonni, mondjuk, a határjelrongálást és az emberölést is. Én ilyet nem nagyon tudok elképzelni. Differenciáltan igen, és a jól irányzott, jól átgondolt szigorításoknak valóban lehet visszatartó ereje. Úgy hiszem tehát, hogy a jelenleginél sokkal inkább el kell váljon egymástól az erőszakos, személy elleni
