Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2474 A törvényjavasl at emellett az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmények elkövetése esetére a jelenlegi 15 évről 20 évre emeli a határozott ideig tartó szabadságvesztés lehetséges felső határát. A törvényjavaslat továbbá - a Btk. általános részét érintő szigorításokkal összhangban - a bűnözés hatékonyabb visszaszorítása érdekében a Btk. különös részében is súlyosítja a büntetőjogi jogkövetkezményeket. A törvényjavaslat a fegyveresen, illetve felfegyverkezve elkövetett támadások visszaszorítása érd ekében szigorúbban lép fel ezen elkövetési módok ellen. Végül a törvényjavaslat az intézkedést végrehajtó rendőri és pénzügyőri állomány fokozottabb védelme érdekében módosítja a hivatalos személy elleni erőszak tényállását, és emeli az intézkedő rendőrrel vagy pénzügyőrrel szemben történő elkövetés büntetési tételét. Ezzel azt fejezi ki a törvényjavaslat, hogy nincs pardon azzal szemben, aki az állami rend fenntartóival szemben erőszakos cselekményeket követ el. E személyek nemcsak az állami rend és a béké s egymás mellett élés, hanem a többi ember biztonságát is veszélyeztetik, így velük szemben még súlyosabb büntetések kiszabása indokolt. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat második csoportjába azok a rendelkezések tartoznak, amelyek a sértettek fokozo ttabb büntetőjogi védelmét szolgálják. Ennek keretében a törvényjavaslat módosítja a jogos védelem szabályait, és a hatályosnál szélesebb védekezési jogot biztosít a megtámadottnak. Egyrészt a törvényjavaslat - szemben a hatályos Btk.val - nem tesz különb séget a között, hogy az ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta vagy csupán korlátozta a jogosan védekezőt abban, hogy felismerje az elhárítás szükséges mértékét. A törvényjavaslat értelmében tehát felmentő ítélet hozható azzal szemben, aki ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi az elhárítás szükséges mértékét, függetlenül attól, hogy az ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta vagy csupán korlátozta őt abban, hogy felismerje az elhárítás szükséges mértékét. A törvényjavaslat emellett úgy re ndelkezik, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Ennek az az indoka, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok között - különös tekintettel a családon belül elkövetett erőszakos cselekményekre - nem tartható az a megtámadott védeke zési jogát szűkítő korábbi ítélkezési gyakorlat, amely szerint a megtámadott köteles kitérni többek között a felmenő, a testvér, a házastárs, valamint az élettárs támadása elől, feltéve, hogy a kitérés lehetséges és veszélymentes. A törvényjavaslat a jogos védelem szabályainak szélesítése mellett a társadalmi igényeknek megfelelve bevezeti az úgynevezett megelőző jogos védelem intézményét is. E szerint a védekező a saját vagy más személye, illetve javai elleni még be nem következett, feltételezett jövőbeli támadás megelőzése érdekében védőberendezést vagy védekező eszközt alkalmazhat. (12.00) A törvényjavaslat a visszaélésszerű esetek elkerülése érdekében ésszerű korlátokat állít fel ezen eszközökkel kapcsolatban, így például ezek az eszközök nem lehetnek él et kioltására alkalmasak. A törvényjavaslat hatékonyabb védelmet nyújt a védekezésre képtelen személyek számára. A törvényjavaslat egyrészt az általános részben értelmező rendelkezésként meghatározza a védekezésre képtelen személy fogalmát, másrészt a külö nös részben minősített esetként súlyosabban rendeli büntetni az emberölés, a személyi szabadság megsértése, valamint az önbíráskodás esetében a védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett cselekményeket. A törvényjavaslat a tevékeny megbánás jelenleg i tárgyi hatályának érintetlenül hagyása mellett a helyreállító igazságszolgáltatás szempontjaira és a büntetőjogi mediáció elmúlt két évének gyakorlati tapasztalataira figyelemmel módosítja a tevékeny megbánás szabályozását. A gyakorlati tapasztalatok sze rint jelenleg kiaknázatlan a büntetőjogi mediációban rejlő számos jóvátételi lehetőség, így többek között az elkövetői megbánás kifejezésre juttatása, a sértett, illetőleg az áldozat kiengesztelése, az okozott sérelemnek a sértett igényei szerint és megelé gedésére történő jóvátétele. A törvényjavaslat ezért a hatályos szabályozásnál szélesebb teret biztosít a sértetti érdekek
