Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 19 (212. szám) - A büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2471 nyomozó hatóság munkájának elősegítése érdekében nem kívánja akadályozni az ilyen jellegű kérést, és az ügyészség kérelmén ek helyt ad. Azt hiszem, hogy ez az esetek 90 százalékát meghaladó arányban történik. Már egy fokkal erőteljesebben érvényesül az, hogy az ügyben konkrétan kell megvizsgálni a körülményeket, amikor az ügyészség vizsgálja azt, hogy a nyomozó hatóság kezdemé nyezését mennyiben tudja felvállalni, és továbbítjae ezt a kérelmet a bíróság felé. Ismerve az ügyészségi statisztikai adatokat, érdekes módon nagyobb arányban történik visszautasítás az ügyészség részéről a nyomozó hatóság felé az előzetes letartóztatás kezdeményezésére vonatkozóan, mint aztán az ügyészség és a bíróság kapcsolatában. Nem szoktuk vizsgálni, talán semmilyen konkrét felmérés nem készült arra vonatkozóan, hogy ha valakit előzetes letartóztatásba helyeznek, és egyáltalán nem arról beszélek, am it például Kontrát Károly képviselő úr a Fidesz nevében az imént példaként fölhozott, hogy szervezett bűnözéssel kapcsolatban, nagyon súlyos bűncselekményeket elkövetőkkel kapcsolatban fölmerült az a konkrét probléma, hogy lejárt a 3 éves előzetes időtarta ma, és kénytelenek voltak a hatóságok szabadlábra helyezni az illetőket. Nem ezekről az ügyekről beszélek. Azokról az ügyekről beszélek, amikor valakinek elrendelik az előzetes letartóztatását, és mondjuk, 30 napig ott van. Vizsgáltae bárki is ma Magyaror szágon azt, hogy ebből a folyamatosan nagyjából 5 ezer személyből, akik előzetesben vannak, azok számára milyen következményekkel jár az előzetes letartóztatás? Nos, én gyakorlati tapasztalatokból, kollégák, ügyész, ügyvéd, bíró kollégák gyakorlati tapaszt alataiból kiindulva azt tudom mondani, hogy tökéletes egzisztenciavesztést eredményez egyetlen 30 napos előzetes letartóztatás elrendelése valakivel szemben. Jó esetben vagy az esetek nagy részében elveszíti a munkahelyét, nagyon gyakran a családi kapcsola ta erre rámegy, és egy olyan dominóelv indul el vele szemben, ami a lezülléshez és utána a nagyon súlyos egzisztenciavesztéshez vezet. Ez semmiképpen nem lehet cél véleményem szerint. Nagyon gyakran kimutatható az, hogy az előzetes letartóztatásnak egy elő rehozott büntetés jellege van. Igazából a probléma ezzel kapcsolatban nemcsak az, hogy egy előzetes büntetés valósul meg, hanem hogy a rendőrség büntet. Mert igazából a rendőrség dönt arról, hogy beindítjae azt a folyamatot, aminek a vége a bírói elrendel ése az előzetes letartóztatásnak. Az előbb arra próbáltam utalni, hogy a nyomozó hatóság sokkal erőteljesebben ura az ügynek ebben a tekintetben, mint utána az ügyészség vagy a bíróság. Ez egy valódi probléma, és véleményem szerint csak akkor járunk el hel yesen, ha egyetértve a javaslatban foglaltakkal, hogy differenciálni kell, de ezt még intenzívebben tesszük. Azaz egyetértünk a négy évre történő felemeléssel bizonyos esetekben, egyetértünk azzal, hogy két év elteltével az öt évnél nem súlyosabban büntete ndő cselekmények esetében szűnjön meg. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy van egy időintervallum, ami általános megszűnést kell hogy eredményezzen, viszont ezen időtartamokra és a büntetési tételekre vonatkozóan mi egy sokkal intenzívebb differenciálást ta rtanánk szükségesnek. Erre vonatkozó módosító javaslatot most fogalmazunk, és szeretnénk benyújtani. Nem a módosító javaslat elfogadásához ragaszkodunk, hanem ahhoz, hogy ez a differenciálás valódi legyen, és érdemben csökkenjen az előzetes letartóztatások száma és időtartama, mert egyébként nagyon sok esetben teljesen indokolatlan. Ha komolyan gondoljuk, hogy a célunk az eljárások gyorsítása, akkor ezeknek az időtartamoknak a rövidítése is hozzájárul az eljárás rövidebb befejezéséhez, hiszen ha a nyomozó h atóság tudja, hogy jóval rövidebb ideig fog fennállni az általa kezdeményezett előzetes letartóztatás, akkor ez nyilvánvalóan egy gyorsabb nyomozásra, gyorsabb munkára készteti őket. Ezt egyébként megint csak számtalan gyakorlati példával alá lehetne támas ztani. Nem értünk egyet azzal a mondattal, amelyre vonatkozóan Kontrát Károly képviselő úr is a Fidesz aggályait az imént elmondta, azaz a 4. § (5) bekezdésével. “Ha a nyomozó hatóság önállóan végzi a nyomozást, az ügyész akkor adhat utasítást valamely elj árási cselekmény elvégzésének mellőzésére, ha az eljárási cselekmény elvégzése törvénysértő.” Szeretném ezt a mondatot szembeállítani a büntetőeljárási törvény 165. §ának (1) bekezdése első két mondatával. Ez a két
