Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 18 (211. szám) - A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2428 jól tudjuk, nem azt mondom, hogy egy pesti, de ha egy nagyvárosi gyereket elviszünk vidékre, akkor jóformán még az állatokat sem tudja megkülönböztetni egymástól, vannak állatfajták, amelyeket nem tudnak egymástól megkülönböztetni, nemhogy a növényeket; ma már ott tartunk, hogy még azokat sem. Szeretnék erre egy nagyon érdekes példát mondani. Amikor európai parlamenti megfigyelő voltam, egy konferencia volt Alpbachban, Ausztriában. Maga a település amúgy sem alacsonyan helyezkedik el, ez egy városias település, de amikor felvittek bennünket 1500 méter magasra, ami önmagában is tetemes magasságnak számít, nincs villanyvezeték, nincs ivóvízvezeték, de mégis csodálatosan működött egy állattartó tanyasi világ, és több család foglalkozott ezzel a tevékenységgel. Unió s forrásokat felhasználva saját sajtüzemet csináltak, sőt mi több, úgy csinálták meg a sajtüzemet, hogy üvegrésszel van elválasztva, hogyha turisták mennek oda. Sőt úgy volt maga a tanyasi világ is kialakítva, hogy több tíz férőhellyel rendelkezett, tehát amikor az iskolai szünetidő volt, akkor nem külföldre vitték a gyerekeket nyaralni, üdülni, és nem erőltették a gyerekeket a számítógép elé, hanem felvitték oda, bevonták őket a munkába, és csodálatos környezetben, állítom, a világ legegészségesebb táján i smertették meg a gyerekekkel az állattartás fontosságát. A másik pedig az, hogy kuriózumot állítottak elő, egy sajátságos sajtfajtát az állattartással együtt, és azt lehet mondani, hogy a kormány garantálta a felvásárlást. Tehát egyrészt kaptak uniós forrá st, a kormány pedig garantálta a termék felvásárlását és exportképességét, hiszen az előírásoknak megfelelően kapták meg az uniós forrást ahhoz, hogy ezt abban a környezetben valóban meg tudták valósítani. Érdekes volt, mert a családfenntartótól kérdeztem, mióta csinálják ezt. Azt mondta: képviselő úr, ne csodálkozzon ezen, az én dédapám is itt élt. Tehát ugyanott él generációról generációra ez a család, és tulajdonképpen ugyanezt a tevékenységet végzi. Ennek nemcsak egyfajta állattartási, növénytermesztési , hanem tájvédelmi kérdése is van; idegenforgalmi kérdése és tájvédelmi kérdése is van. A hatósági rendszeren keresztül azonkívül még olyan feladattal is megbízták őket, hogy főleg a téli időszakban figyeljék a táj viselkedését, jelezzenek, ha bármi történ ik, valahol megindul egy omlás vagy valami. Tehát van egy másfajta funkciója is. Nekünk pontosan ezeket a dolgokat kellene a tanyavilágnál újragondolni, és olyan formában kialakítani, hogy segíteni őket. Emlékezzünk vissza: 2005ben, a választások előtt vo lt már egyszer téma, hogy igen, a tanyák majd kapnak áramot is, majd az uniós forrásokkal korszerű szél- és napkollektorok és egyéb ilyen dolgok lesznek, de ugyanúgy ezek el is haltak. Nagyon jó, hogyha ez az országgyűlési határozat elfogadásra kerül, ezál tal tényleg a meghatározott határidőkön belül elkészül egyrészt a tanulmány, másrészt pedig az a programtervezet, amely alapján úgy érzem, hogy az uniós források átcsoportosításával, a vidékfejlesztési források újragondolásával, a tanyasi világ újraéleszté sével, nem azt mondom, hogy mindazt a 40 ezres tanyasi világot, ami már megszűnt, tönkrement, összedőlt, felszámolásra került, újra lehet éleszteni, de mégis határozzuk meg azt a funkciót, amellyel a tanyasi világot tényleg újra lehet éleszteni, és funkció t is kell neki adni a ma felnövekvő generáció számára. Most egy japán herceg jár Magyarországon, és el akar menni az Állatkertbe. Miért akar elmenni az Állatkertbe? Miért akarja megnézni a természetet? Ha megnézzük, Japánban tulajdonképpen már a gyermekeke t oktatják, nevelik a természet szeretetére, és valóban ritkaságszámba megy, ahogyan a természethez, a természeti életkörülményekhez próbálják ránevelni az embereket. Ennek igenis van hatása Magyarországon is, ha ezeket a lépéseket megpróbáljuk elősegíteni , megtenni, és egy olyan törvény jön létre, hozzá olyan finanszírozással, amellyel valóban ezt újra lehet éleszteni. Ezzel párhuzamosan az egész vidékfejlesztés dolgait is át kellene gondolni, mert azt látom, a Dunántúl nem annyira a tanyasi világra jellem ző, mert sűrű, sok kistelepülésből tevődik össze, de sajnos azt lehet látni, nem azt mondom, hogy a települések döntő többsége, de nagyon sok település valóban az elsorvadás időszakát éli. Ha az agrártermőföldterület esetén és egyéb más területen nem prób álunk meg segíteni, lehetőséget adni számukra, akkor valóban bekövetkezik az, hogy nemcsak a tanyasi világ, hanem a kistelepülések is sorra megszűnnek, kihalnak, és akkor tényleg azt lehet mondani,
