Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 18 (211. szám) - A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
2424 Hadd kezdjem a hozzászólásomat azzal, hogy én először egyetemi hallgatóként vettem részt olyan szociológiai, szociográfiai kutatásban, amely a tanyákat kutatta. Aztán az előterjesztő által, Lezsák Sándor által említett Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének dolgozójaként több tanyakutatáson vettem részt Békés megyében, Szabadkígyós, Újkígyós környékén, aztán Jakabszállás környékén, Bóly környé kén és sok más területen, ahol fiatal kutatóként valóban megismerhettük azt a létformát, amely a szocializmus utolsó időszakának már erősen leépült életét jellemezte a tanyán. Ez volt az az időszak, amikor a háztáji gazdálkodás adta lehetőségek egyfajta pe rspektívaként jelentek meg a tanyán élők számára, ugyanakkor több olyan adminisztrációs, adminisztratív szabály volt, ami nem adott igazi perspektívát ennek az életformának, ami korlátozta az építési, beruházási tevékenységeket, és korlátozta a tanya hagyo mányos funkciójának megőrzését, erre pedig az akkori mezőgazdasági termelési gyakorlat, működés - akár termelőszövetkezeti, akár szakszövetkezeti területről is volt szó - alkalmat teremtett volna a tanyán való élet kiteljesedésére és bővülésére vagy bővíté sére. Az előterjesztés és az előterjesztő Lezsák Sándor is mindkét irányról helyesen beszélt. Egyrészt a hagyomány fontosságáról, másrészt pedig az e területen perspektívát kereső emberek lehetőségeiről. Nem szeretném ismételni az á ltala elmondottakat; valóban, a magyar kultúrtörténet, hagyomány nagyon fontos területe zajlott a török hódoltság után átalakult fizikai térben, elsősorban az Alföldön, ahol az aprófalvas településszerkezet megbomlott, és létrejött az ideiglenes és az álla ndó lakóhelynek ez a kettőssége, amely először mozgásban, aztán utána állandó letelepedésben jelent meg a belterületi területektől távolabb levő tanyás térségeken, ahol a gazdálkodás és az élet egysége megvalósult a szórvány elhelyezkedés kapcsán. Én tehát nem a hagyományra, hanem a perspektívára szeretnék koncentrálni. Említettem már, hogy a rendszerváltás előtt elindult volna a mezőgazdasági tevékenység okán egy előrelépés, ezt adminisztratív okok akadályozták. A rendszerváltást követő agrárgazdasági viss zaépülés, úgy gondolom, súlyosan érintette a tanyás területeket is, és ez adatokkal is bizonyítható, egyfajta gyorsuló leépítést, kevesebb perspektívát jelentett. És nagyon egyetértek azzal az észrevétellel, amely az érdekképviseletben és ehhez kapcsolódóa n a fejlesztésekben is hátrányossá tette a külterületi lakosokat, vagyis a tanyás térségekben élő embereket. Ennek a megváltozatása fontos szempont lenne. Ha a tradicionálisan a tanyákon élők gondjairól beszélünk, kevésbé a jelenben, de az elmúlt 1015 évb en valóban két olyan ügy merült fel, amelynek megoldása mindenképpen fontos lenne, a villamosítás és a közlekedés, a közutak ügye. Ezt a jelen felé közeledve, kicsit általánosabban megfogalmazva úgy mondhatjuk, hogy a közlekedés, a közbiztonság és a közműv ek biztosítása az, ami perspektívát teremthet a tanya számára, és ami egyúttal az ezt az életformát hagyományosan élő idősebb, tanyákon élő emberek számára is megfelelő feltételeket teremt az ottélésre. Egy picit ha leragadhatok a közműveknél, a villamosít ásról sokat beszéltünk, erről beszélt Lezsák Sándor is többet. Úgy gondolom, ez egy olyan alapinfrastruktúra, ami nélkülözhetetlen. A technika, a technológiai fejlődés következményeként azonban már az egyéb közművek biztosításának olyan új lehetőségei van nak, amelyek rugalmasak biztosíthatják a szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférést a tanyán élőknek. Jó pár évvel ezelőtt még fel sem merült az a lehetőség, hogy minden tanyáról telefonálni lehessen; ma a mobiltelefon időszakában, az informatika jelenle gi fejlettségi szintjén lényegében az informatikai típusú szolgáltatások teljes köre biztosítható a tanyás térségekben, ami a biztonság szempontjából is egy fontos feltétel. Úgy gondolom, a technológiai fejlődés a szennyvízkezelés ügyében is új perspektívá kat, új lehetőséget teremt. És a környezetvédelemre is nagyon oda kell figyelni, nemcsak akkor, ha agrárgazdaság, állattartás folyik ezeken a területeken, hanem akkor is, ha kommunális hulladékkezelésről beszélünk. Vagyis a szabályozásban követni kell azok at a technikákat, amelyek rugalmas megoldásokat tesznek lehetővé, és amelyek nem a nagy aggregációs egységekre vagy a nagy népességre szorítkozva határoznak meg hatékonysági küszöböket. A szórvány elhelyezkedés
