Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 18 (211. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés mentelmi jog megsértése ügyében hozott bizottsági határozatról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2326 vonatkoz ik. 4 millió 200 ezer ingatlan van - van egy adat, amelyben ezek szerint egyetértünk, 4 millió 200 ezer ingatlan van , ebből 250 ezer körül van a 30 millió forint feletti értékű ingatlanok száma. Tehát a 4 millió 200 ezerből 250 ezer ingatlannak a vagyona dóztatásáról van szó. Szeretném megemlíteni egyébként, hogy a jelenlegi helyzethez nem akarunk nyúlni, tehát az önkormányzatok, saját hatáskörben, ahol eddig is kivetettek valamilyen ingatlanadót - többek között fideszes önkormányzatok is , azok ezután is megtehetik. Én azt gondolom, hogy amikor 30 millió forint fölötti értékű ingatlanokról beszélünk a megfelelő méltányosság gyakorlása mellett, akkor nem lehet arról szó, hogy itt egy élet munkájával valaki olyan ellehetetlenült helyzetbe kerülne, amire ön gyanakszik. Tehát, képviselő úr, azt gondolom, az a célszerű, ha igazat mondunk. Elnök asszony, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtt i felszólalásra jelentkezett Orosz Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “Öntsünk tiszta vizet a pohárba” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ezt a magyar fordulatot gyakran használjuk, amikor a vitában tisztázatlanokká válnak az erővonalak és az álláspontok. Nemcsak képletesen, de valóságosan is fontos tiszta vizet önteni a pohárba, amikor a vita ép pen az ivóvízellátásról folyik, pontosabban szólva a vita éppen nem erről folyik, hanem valakik - és éppen itt a Házban is - felvetették az ivóvízbázis és a regionális struktúrák privatizációjának az ötletét, majd pedig hangosan elkezdték azt ostorozni. Az ostorozással úgy én személyesen egyetértenék, ha lenne mit ostorozni. De ki akar itt privatizálni? Én nem. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Körbenéztem: a Magyar Szocialista Párt nem. (Felzúdulás a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ha mi nem, akkor esetleg az önkormányzatok - de róluk nem akarok beszélni. Egy biztos: akkor a kormány sem. Egyszóval csak a szokásos zavarkeltés a gondolat felvetése is. Egy ügy elfedését szolgálja. És mi ez az ügy? Ez az ügy nem más, mint az ivóvízellátás, az ivóvízminőség és anna k biztonsága. Talán közismert, hogy Magyarországon az ivóvízbekötéssel rendelkező lakások aránya országos átlagban 94 százalék. De van még 6 százalék, ahol ez nem megoldott. Talán az is közismert, hogy a meglehetősen szigorú minőségi követelményeknek jelen leg a bekötött lakások, vízzel ellátott lakások mintegy 70 százaléka felel meg, magyarán ennyi lakásnál mondhatjuk el azt, hogy teljesen, minden szempontból egészséges a víz. De van 30 százalék, amelyről ezt nem mondhatjuk el. A 6 százalék és a 30 százalék talán egyesek számára pusztán csak számok, de ezek mögött a számok mögött emberek és családok húzódnak meg. S ne feledjük: a XXI. században a víz nem egyszerűen csak az élet, hanem a víz a modern társadalom alapfeltétele - ezeknek az embereknek a számára ezt a feltételt minden körülmények között biztosítani kell. Az ő problémáik megoldását odázza, esetleg odázhatja el, hogyha nem velük, az ő ügyeikkel, hanem egy privatizációs álvitával töltjük az időnket. De ha megnézzük a 94 százalékot, meg megnézzük a 70 százalékot, bizony azt is tudjuk, hogy ezt ellátja mintegy 90 ezer kilométernyi vízhálózat. Bizony akár önkormányzatokról, akár az államról van szó, elmaradtak azok a fontos felújítások, amelyek garantálhatnák azt, hogy ez a 94 százalék és a 70 százalék t artósan fennmaradjon. Elmaradt a díjak szolgáltatáshoz rendezése is. Ennek megfelelően azért kértem napirend előtt szót, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy ne álvitákkal, hanem ezekkel a problémákkal foglalkozzunk, különös figyelemmel arra is, hogy az ilyen, a szolidaritás jegyét is magán viselő ügyek a válság idején talán még egy fokkal fontosabbak, mint máskor. Szeretném nagyon határozottan leszögezni: a Magyar Szocialista Párt célja, hogy úgy fejlessze a közműves vízellátá st, hogy annak biztonsága és a szolgáltatott ivóvíz minősége javuljon. E cél
