Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
2307 Amikor a stratégiai tervünket készítettük és felméréseket végeztünk, azt láttuk, hogy az alapszakképesítéssel rendelkezők sokkal könnyebben helyezkednek el más, nem a szakmájukhoz kapcsolódó területen, és szívesebben is alk almazzák őket, valószínűleg azért, mert ők már megtanultak egy munkamorált, egy munkaetikát, más a hozzáállásuk az egész tevékenységhez. Ha biztosítani tudjuk az alapszakmai végzettséget a fiatalok számára, akkor anélkül, hogy egy új szakmát megtanulnának, sokkal könnyebben találnak a maguk számára munkalehetőséget. Az, hogy a szakma választását 14 éves korra előrehozzuk, csak részben igaz, hiszen a későbbiek során - főleg azért, mert az oktatási rendszerünk meglehetősen színes - több lehetőségük van a vála sztásra, és a választási lehetőség 14 éves korra nem zárul le. Ha megtanulnak egy szakmát, és 17 évesen kikerülnek az iskolából, akkor nagyon sokféle lehetőség van számukra arra, hogy a későbbiekben újabb szakmát tanuljanak, érettségit szerezzenek, vagy bá rmilyen más módon továbblépjenek az életben. Egyébként a korai pályaválasztásra többékevésbé mindannyian rákényszerülünk, hiszen a fiatalok 14 éves korában már nagyon kevés a lehetőség, mert van az általános gimnázium, azt elvégzik és kész. Akár nyelvet, akár számítástechnikát - vagy valamilyen másik területen - tanul, önnek bizonyára igaza van abban, hogy ez inkább csak elősegíti a választás lehetőségét, és nem determinálja a fiatalok pályáját. Mindent összevetve arra hivatkozom, hogy ezt a rendszert - mi vel lehetőségről és nem kötelezőségről van szó - mindenképpen be kell vezetnünk. A későbbiekben meglátjuk ennek az eredményét, de meggyőződésem, hogy a lemorzsolódást nyilván nem teljes mértékben, de bizonyos százalékban csökkenti. S én nem tartom hátrányn ak azt, ha az oktatási rendszerünkben a lehetőségeket kiszélesítjük, és egy minél színesebb palettát biztosítunk az oktatási rendszerben részt vevők számára, hiszen a válogatás szabadsága azért jár nekik. Az átjárhatóságot viszont kétségkívül biztosítanunk kell a különböző rendeletekben, az OKJban meghatározott vizsgakövetelményeken keresztül. Ezt tehát nem a törvényben kell biztosítanunk. Itt van lehetőség is, és én a magam részéről azt látom, hogy egyre többen élnek ezzel, egyre többen biztosítják az átj árhatóságot a fiatalok számára bizonyos szakmacsoportok között. Sőt, ma már az sem ritka, hogy egyszerre két szakmát is elsajátítanak a fiatalok, és amikor végeznek, bármelyik szakmával el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. A gazdaság érdekeiről egy kics it szarkasztikusan megjegyezném, bár igyekszünk annak eleget tenni, de a gazdaság a maga munkaerőszükségletét leginkább akkor tudja teljesíteni, ha bizonyos szakmákat jól megfizet. Ha egy hiányszakmát jól megfizetnek, akkor azt a társadalom, illetve a szü lők részéről egyre többen fogják választani, és egyre inkább mondják a fiataloknak, hogy ezt a pályát válasszák. A második szempont a pályaválasztásnál az, hogy az a pálya mennyire perspektivikus, hogy hosszú távon kínále valakinek megélhetést, vagy csak pillanatnyilag divatszerűen, illetve felfutó igény formájában jelentkezik, majd kéthárom év múlva lecseng, és aztán nem tudjuk, hogy merre megy tovább az élet. Ezért is van ez a bizonyos szakmacsoportos oktatás az OKJs rendszeren belül, hogy kiki képes legyen az élete során váltani és másik szakmát tanulni. Mindent összevetve: mi a magunk részéről ezt egy feltétlenül szükséges lépésnek tartjuk. Nem törvényhozók találták ki, hanem szakmai viták során pedagógusok, a gazdaságban dolgozók, szakoktatók kérik évek óta, hogy ezt a lehetőséget újra megkapják. Elnök úr, köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Velkey Gábornak, az SZDSZ képviselőjének. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Arató államtitkár úr egy megjegyzésére reagálnék. Nem akarok vitát provokálni, de nem szabad elvarratlanul hagyni azt a gondolatát, amikor azt mondta, hogy én holmi gonosz összeesküvésről beszélek. Ez nem igaz, szó sem volt erről, ezeket a szavakat nem is
