Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2305 Abban nincs vita közöttünk, és én nem akarok demagógiában versenyezni senkivel, hogy a munkaerőpiaci elhelyezkedés a legfontosabb. Ám azt is tudni kell, hogy a rövid szakmai képzési tartam sokkal jobban igazítható a munkaerőpia ci (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igényekhez, mint a négyöt éves szakmai képzés, hisz a tankötelezettség nem változik. Az önök javaslata megnyújtja a képzést, nem pedig rövidíti. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Bókay Endre, az MSZP képviselője. Parancsoljon, képviselő úr! BÓKAY ENDRE (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Velkey Gábor képviselőtársam megjegyzésével teljesen egyetértek. Ön azt mondja, hogy az álta lános ismeretekre igen nagy szükség van, és erre épülhet rá mindenféle szakképesítés. Ez teljesen igaz, mi magunk is így gondoljuk ezt. Tehát nem vehetjük el ennek az igazát, mert nagyon jól mutatja a mostani munkanélküliség szerkezete is, hiszen a munkané lkülieknek több mint 51 százaléka vagy nyolc általánossal, vagy ilyen végzettséggel sem rendelkezik. Tehát nyilvánvalóan, mivel nincs egy alaptudásuk, egy alapismeretrendszerük, ezért őket átképezni is rendkívül nehéz. Egyáltalán most fel kellene készíten ünk őket ahhoz, hogy valamiféle szakmai ismeret befogadására képesek legyenek. Tehát az, hogy az általános műveltségre, az általános ismeretekre szükség van, ez nem kétséges. Itt bizonyos értelemben, tehát a 910. osztályban végzett, közismereti tárgyakra alapozott és ezt kiegészítő szakmai ismeretek közvetítése is abszolút elfogadható. A diákok jelentős részénél be is vált, be is válik. Tehát ők egy olyan alaptudást szereznek meg, ami a későbbiek során, akár szakmát akarnak váltani, akár újabb szakmát akar nak megtanulni, kétségkívül sokkal sikeresebbek ebben a rendszerben, mint ha nem rendelkeznének egy ilyen általános alapismerettel. A mi számunkra viszont ez a fajta törvény, ami idekerült most a parlament elé, és amiről vitatkozunk, nem ennek a, mondjuk a zt, jobban teljesítő átlagnak szól. A mi törvényelőterjesztésünk elsősorban azon gyerekek számára, azon fiatalok számára keres megoldást, akik egyszerűen kiesnek a szakiskolákból, és eltűnnek az oktatási rendszerből, függetlenül attól, hogy bármilyen törv ényt hozunk a kötelező iskoláztatás idejére, tehát hiába tart ez 18 éves korig, mint ahogy Tatai András kollégám, képviselőtársam hangsúlyozta, ezek száma több tízezerre tehető. Mi a regionális fejlesztési bizottság keretében a szakképzés stratégiáját állí tjuk össze. Ez a stratégia a 20092013as időszakra vonatkozik, mind a hét régióban folyik a vita és az előkészítés. A déldunántúli területen, Somogy, Baranya és Tolna megyében is ezeket a vitákat lefolytattuk, összehívtuk a területen dolgozó, szakképzésb en érdekelt oktatókat, igazgatókat, szakképzésben részt vevő cégek képviselőit - itt kisebb és nagyobb cégek egyaránt jelen voltak , és velük dolgoztuk fel ezt a fajta stratégiát. Szinte mindannyian egyöntetűen azt hozták fel, hogy szükséges, hogy a szakk épzést előrehozzuk a 9. és 10. osztályba. Itt nem éreztem olyasfajta érdekkülönbséget, amit ön említett és hangsúlyozott, hogy elsősorban az iskolák számára lenne ez különösen érdekes. Egyetértek az ön gondolatával, amit említett, hogy az iskolák normatív alapon finanszírozottak, tehát abban érdekeltek, hogy a tanulókat minél inkább megtartsák, minél tovább bent tartsák ezeket a tanulókat, míg a gazdaság egy másik érdek szerint működik, ott nyilván az éppen adott hiányszakmák képzésére törekednek, hogy ezt végezzék el az iskolák az ő számukra. Tehát van egyfajta érdekellentét, de ez a rendszer ilyen, s ennek az összehangolásában működik együtt velük a regionális fejlesztési és képzési bizottság, ahol megpróbáljuk egy más szempont szerint ezt érvényesíteni.
