Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
2299 bizottságokba, nagyobbrészt kétharmados arányban, a gazdaság és az érdekszervezetek, a különböző érdekképv iseletek képviselői kerültek beválasztásra elsősorban azért, hogy a szakképzés ne önmagának szóljon, tehát ne az iskolák maguk végezzék el a különböző szakképzést, a különböző szakmákra történő felkészítést, hanem az volt a fő cél, hogy lehetőleg a gazdasá g igényeinek megfelelően azokat szolgálja ki. Ezzel olyan lehetőséget teremtünk a fiatalok számára, amikor arról van szó, hogy valaki egy szakmát megszerez, utána biztosan legyen munkahelye, és főleg ne olyan történjen, hogy olyan népszerű vagy népszerűnek vélt szakmákból ontjuk ki a fiatalokat, ahol utána nem tudnak elhelyezkedni, nem találják meg a helyüket a gazdaságon belül. Ezért nem értek egyet ezzel a felszólalással, hiszen pontosan az a cé lunk egy folyamatos reform folyamán, hogy a fiatalokat lehetőleg életképes szakmákra neveljük, amelyeknek hosszú távon is van jövőjük a gazdaságban. Ennek megfelelően történtek a felmérések is, hiszen a regionális fejlesztésiképzési bizottságok felmérik a gazdaság igényeit, és minden évben meghatározzák azokat a kiemelt szakmákat - általában öt szakmát szoktunk megjelölni erre a célra , amelyek képzését különös módon támogatjuk, sőt majd a következő napirend során ennek vitája is előkerül, hiszen plusz ös ztöndíjjal próbáljuk segíteni a fiatalokat abban, hogy ilyen népszerű szakmákat vállaljanak. Elnök úr, köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. És most felszólalásra következik Velkey Gábor, az SZDSZ képviselője. Parancsoljon! VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Alig néhány paragrafusból álló törvényjavaslat van előttünk, és ahhoz képest, hogy ennek mekkora jelentősége van megítélésem szerint a szakképzés jövőjét illetően, nag yon kevesen vagyunk itt a vitán. Többen megfogalmazták azt az előfeltevésüket, hogy lényegében szabadságot, választási lehetőséget ad ez a javaslat. Hadd folytassam azzal, hogy én pedig éppen ebben látom az egyik veszélyét a javaslatnak. Ki fogom fejteni, hogy miért gondolom ezt. A helyzet megítélésében nincs vita közöttünk. (13.10) Úgy gondolom, hogy az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársam esetében sincsen. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy hatalmas a lemorzsolódás, hogy a szakiskolai képzés tart almi ügyeiben előre kell lépni azért, hogy mind a munkaerőpiac szempontjából, mind pedig a szolgáltatást igénybe vevők szempontjából előrelépjünk. Meggyőződésem szerint azonban ez a konkrét javaslat nem jó irányban lép, épp ellentétes hatásokat fog kiválta ni, mint amilyen hatásokat megcéloz. Mondom, hogy mi a véleményem hátterében álló indok, illetve magyarázat. A kilencvenes évek elején - és TataiTóth András pontosan hivatkozta azt a folyamatot, amikor elindult a középfokú szakmai képzési rendszer átalaku lása - bekövetkezett az az elméleti helyzet, hogy elválasztódott egymástól relatíve élesen papíron a szakmai képzés és az általános műveltséget megalapozó képzés. Érdekes módon Magyarországon - erre kevés nemzetközi példát látunk - ezen a választási ponton , a szakmai képzés elkezdésénél az esetek többségében nincs intézményváltás. Ennek az lett a következménye, hogy folyamatosan ez a viszonylag mereven szétválasztott rendszer elkezdett felpuhulni. Abban is igaza van TataiTóth Andrásnak, hogy a szakközépisk olai képzésnél ez a felpuhulás lényegesen intenzívebb és gyorsabb volt, és ennek sok jele van. Többek között az az egyik jele, hogy az általánosan képző szakaszban pályaorientációt, szakmai megalapozást elősegítő, pályaválasztást erősítő képzésre hivatkozv a konkrét szakmai képzési tartalmakat lehetett levinni, amit aztán a szakképző szakaszban be lehetett számítani, és ezzel lehetett rövidíteni a szakképző szakaszban a
