Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 11 (209. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2230 Államtitkár úr! Három éve nem indult a városunkban új beruházás, pedig nyert pályázataink vannak. Mondja meg! Tehát rossz az út, rossz helyen kezdjük - csak restrikció, csak megszorítás, és ma mind erről történt szavazás. Kös zönöm, elnök úr. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Lanczendorfer Erzsébetet illeti a szó. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm a szót. Képviselőtársaim, arról van szó, hogy tudjuk, nehéz a helyzet, és hogy honnan is kellene pénzt elvenni. Gondoljunk bele, hogy a gyes, gyed és a többi családtámogatási megszorítás, a szocpol eltörlésével 50 milliárdot spórol a kormány. 30 milliárdot kellett visszafizetni az Uniónak a csepeli szennyvíztisztító rossz közbeszerzési intézke dése, ügyintézése miatt, ez 30 milliárd forintba került. Aztán 16 milliárd forint volt, illetve ennyit tervez a kormány az uniós források hatékony elköltését bemutató sikerpropagandára; 16 milliárd. Ha mindehhez még hozzávesszük a szakértői díjakat, máris megvan az 50 milliárd forint. Tehát lenne honnan elvenni, megspórolni, vigyázni a pénzre, és nem kellene ezeket a megszorításokat megtenni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. További kétpercesek, elsőként Babák Mihály képv iselő úr, Fidesz. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Nem tudtam teljesen befejezni a gondolataimat, elnök úr, ezért szeretnék még szóvá tenni egykét dolgot. Úgy gondolom, ki kellene számítani, hogy azok az elvonások, megszorítások, amelyek a családok, az elesett embe rek, a gyerekek, a társadalom marginalizálódott rétegeitől vesznek el pénzt, megérike. Milyen társadalmi kárral jár, és mennyi összegbe kerül? Nincs mögötte, Veress képviselő úr, számítás. Jó, ha tudja. Nincsenek ezek mögött számítások. Úgy gondolom, hogy nem elsősorban az emberektől, az elesettektől kell elvenni pénzt, hanem meg kell nézni - és ez az önök dolga, az önök felelőssége, kormánypárti képviselők, önöknek ott a minisztérium, ott vannak az anyagok, ott van az apparátus , hogy hol lehet megszorít ani az állami közkiadásokat, amelyek nem közvetlenül az embereket lehetetlenítenék el. Még egyszer elmondom önöknek - csak a nyomaték kedvéért , hogy Európában nem ezt teszik a környező országok. Nem ezt teszik! Nem az emberektől vesznek el közvetlenül jö vedelmet, megélhetést, és nem a létviszonyokat teszik bizonytalanná. Tudom és érzékelem évek óta, hogy nagy a baj, óriási a baj. Nem ez a megoldás, és van más megoldás, és ha kell, elmondom százszor: ébredjenek már arra rá, hogy van más megoldás! Nem az em bereken, nem az elesetteken kell kezdeni! Nem éri meg, nem szabad, bűn elvenni az öregektől, a gyerekektől és a családoktól! Higgyék meg nekem! Ezt így gondolja majdnem mindenki. Tudják, honnan vesznek el? Ahol a megélhetés van veszélyben. Tudja nagyon jól , Veress képviselő úr, hogy ÉszakBékésben és DélBékésben katasztrofális a helyzet, és a munkanélküliség nő, és a bizonytalanság tovább nő. Önök erre pedig még rápakolnak a tekintetben is, hogy még a családi pótlékhoz is hozzányúlnak, és sok egyéb más, gy ermekkel kapcsolatos állami támogatáshoz és juttatáshoz. Nem jó az út. Nem helyes. Ugyanakkor megfeledkeznek arról, amiről Lanczendorfer Erzsébet beszélt: meg kell nézni, hogy okosan költsük el az uniós pénzeket, ne szórja szét a kormány, és indítsa el az uniós források
