Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 5 (208. szám) - A vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
2111 Úgy gondolom, hogy pontosan nem a nagy cégeknek lesz gond, hanem a nagy cégek által perelt kisebb vállalkozásoknak, hogy egész egyszerűen azért, mert nincsen elég professzionális hátt ér mögöttük, azért, mert nem hétköznapi rutin számukra az ilyesfajta követelések érvényesítése vagy az ezekkel szembeni kifogások benyújtása, ezért már az eljárás gyorsaságából eredően valamiféle hátrányok érhetik. Nem tudom pontosan megmondani, ugye, magá nszemélyekben van kivétel a javaslatban, de az ilyesfajta jelentős erőfölényben lévő felperessel szemben esetleg milyen garancia az, amely megvédhet egy kisebb vállalkozást. Úgyhogy úgy gondolom, hogy mindenképpen lehet, hogy jól működik ez az eljárási mód a nagy multik között, a nagyobb perértékű ügyekben nyilvánvalóan, de nem biztos, hogy a kisebb magyar vállalkozások számára ez feltétlenül és minden tekintetben hasznos lesz. Lehet, hogy sokszor ez az ő számukra esetleg utólagos nehézségeket jelent. A jav aslat is írja, hogy a kitűzött célja a bíróságok munkaterhének a csökkentése, mind az előzetes bizonyítással, mind pedig más eljárásjogi lehetőségekkel. De azért sose felejtsük el, hogy a jogszolgáltatást mégiscsak a bíróság végzi, nem jó, ha esetleg ijedt ében valaki olyan követeléseket ismer el, akár az előzetes bizonyítás során, akár bármilyen más, még nem a bíróság előtt, nem a kontradiktórius eljárásban zajló perszakaszban, amelyeket egyébként nem kellene, csupán az eljárás nem ismerete miatt kerül ilye n helyzetbe. Ekkor nyilvánvalóan a bíróság jelenti azt a garanciát, hogy mégiscsak kioktatja őt, tájékoztatást ad a jogairól, kötelezettségeiről, és így valósabb tényalapon tudja adott esetben az az illető mérlegelni, hogy az eljárásban miket kell ismernie és miket nem. A különböző egyeztetési folyamatok, amelyek nyilvánvalóan előnyösek, hiszen egyrészt a bíróságot is tehermentesítik, másrészt pedig az embereknek valamelyest a jogérzetét is szolgálják, hiszen egy megegyezés mindig jobb, mint egy bírósági ve rdikt, azért ezeknek a lehetősége eddig is megvolt. Ha egy törvényt hozunk arról, hogy még inkább egyeztetniük kell az embereknek, bármennyire is mellérakunk bizonyos határidőket, garanciákat és kötelezettségeket, ettől függetlenül ez még nem fog átütő sik ert hozni. Ha folyamatosan módosítgatjuk, toldozgatjukfoldozgatjuk a törvényeinket - akár egy órával ezelőtt, amikor a Ket.ről volt szó, december 15én fogadunk el egy novellát, majd most tavasszal ismételten előveszünk egy módosítást ; ha ilyen sűrű a törvényeink módosítása, ha nincsen kellő felkészülési idő, az sokkal többet árt a bíróságoknak is, hiszen folyamatosan változó törvényeket kell alkalmazniuk, akár ez gondot jelenthet egy eljáráson belül, pláne, ha jogorvoslatra vagy megismételt eljárásra k erül sor, de nyilvánvalóan még inkább gondot jelent azoknak, akik ezeket a szabályokat be kell hogy tartsák. Úgy gondolom, hogy ha a kormányzatnak az a törekvése - és ebben persze az ellenzék is mindig mindenkor támogatta a mindenkori kormányt, bárhogyan i s alakultak a viszonyok , hogy a bírósági eljárások gyorsuljanak, akkor annak elsősorban az lehet az eszköze, ha magát a bírósági szervezetrendszert megerősítik, ha a bíróságnak, főleg Budapesten és Pest megyében több lehetősége van arra, hogy új embereke t vegyen fel, ha a bírók mellé több ember, kisegítő személyzet kerül oda, és a bíróknak valóban csak az érdemi munkával kell foglalkozni, ha nem válik rendszeressé az, hogy a bírók éjszakába menően otthon készülnek fel a következő napi tárgyalásukra. Akkor sokkal inkább szolgáljuk azt, hogy pontos ítéletek szülessenek, emiatt, mondjuk, egy fellebbezés során ne változtassák meg az elsőfokú ítéletet. Ezzel is lehet gyorsítani, sőt igazán ezzel lehet gyorsítani a bíróságok ügymenetét. Hétről hétre hallunk külö nböző rémhíreket, hogy újabb és újabb megszorítások hogyan gyűrűznek be a bíróságokra. Ez mindmind lassítja az eljárásokat, mindmind későbbi határidőkitűzéseket, pontatlanabb ítéleteket jelent, hiszen, ha rengeteg ügy zúdul egy bíróra, nyilvánvalóan nem tudja pontosan ellátni és végignézni. Ha a bíróságok irányításában van óriási hiány, az szintén ugyanezt jelenti, akár a különböző bírók ideiglenes áthelyezésével vagy bármi mással kapcsolatban, ha a bíróságok igazgatása nem bír megfelelő vezetéssel. Ha e zt a parlament vagy a kormányzat nem tudja biztosítani a bírói hatalom számára, az sokkal nagyobb hátrányt jelent,
