Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - A 2009. április 18-án, a budai Várban megtartott neonáci rendezvénnyel kapcsolatos rendőri intézkedések szakszerűségét és jogszerűségét vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
2042 neonáci rendezvény után egyből alkotmánymódosítás után kapkod, ahelyett, hogy végiggondolná azt az MSZP, hogy egyébként a jogalkalmazó szervek, így a rendőrs ég vagy más jogalkalmazó szervek, titkosszolgálatok például mit tehetnek azért, hogy Budapest utcáin ne legyen havonta visszatérő alkalom valamilyen neonáci rendezvény. Higgye el, hogy egyikünk számára sem üdítő látvány, mondjuk, a Hősök teré n a becsület napi neonáci parádé. Egyáltalán nem örülünk ezeknek a jelenségeknek, és eddig is azt gondoltuk, hogy ez nem normális jelenség a Magyar Köztársaságban. Azon már vita volt természetesen, hogy ezek ellen a jelenségek ellen hogyan lehet fellépni, de az semmiképpen sem helyes, ha Magyarország azt a képet sugározza magáról vagy azt tételezhetik fel, mondjuk, az európai neonácik, hogy Magyarországon érdemes összegyülekezni, mert itt nem fognak ellenük fellépni. Nagyon helytelen, hogy ez a kép kialakul hatott. Tudjuk jól, hogy ezeken a neonáci rendezvényeken külföldi neonáci szervezetek is részt vesznek. De vajon miért? Miért hagyta a kormány, hogy idáig fajuljon ez az ügy? Nem kellett volna megtenni, és számos módon, titkosszolgálati eszközökkel is és n em utolsósorban nyílt rendőri fellépéssel is van lehetőség arra, hogy ezeket a neonácikat távol tartsuk, mondjuk, Budapesttől. Persze, volt egy aktuálpolitikai nyomás mind az MSZPn, mind az ellenzéki pártokon, valahogyan reagálni kellett az április 18ai eseményekre. Szerintem abban mindannyian helyesen reagáltunk, hogy különböző formákban és különböző megközelítésből, de elutasítottuk és szégyenteljesnek tartottuk, ami ott történt, de ezen túl kell lépni, mert ilyen neonáci események még megismétlődhetnek . Rendszeres, tudjuk jól, vannak ilyen évfordulók, amikor össze szoktak gyűlni. Most ezt azért nem kellene hagyni. Én nem gondolom azt, hogy Magyarországnak valamifajta neonáciturizmus célországának kellene lennie, és ezért ez ellen mindent megteszünk. Ho zzáteszem, hogy elsősorban az alkotmány és a törvények adta kereteken belül, és csak végső soron gondolkodjunk el azon, hogy az alkotmányt módosítani szükségese, vagy sem. Ami a holokauszttagadást illeti, azt azért egy kicsit érdemes elválasztani ettől az ügytől. Tudjuk jól, hogy a holokauszttagadás a neonáci nézetek megnyilvánulásának csak az egyik formája, és ennél sokkal durvább és nyíltabb antiszemitizmus is jelen van az ilyen rendezvényeken. A holokauszttagadás egyébként eddig nem öltött olyan nagy mé reteket Magyarországon, és nem volt olyan nagy támogatottsága, hogy emiatt fokozódott volna a szélsőséges nézetek terjedése. Sokkal inkább a hétköznapi rasszizmus az, ami odavezet, hogy esetleg a szélsőségesek biztonságban érzik magukat, és úgy gondolják, hogy Magyarország engedi ezeknek a szélsőséges nézeteknek a terjedését. Tehát ebben a szellemben szeretnénk ezt a vizsgálóbizottságot létrehozni. Csak egy fél mondat arról, amit a bizottság összetételéről kialakult vita itt sugalmaz. Azt sugalmazza, hogy a z SZDSZ magatartását nem tudjuk kellőképpen megítélni. Szerintem itt nem politikai megítélést kell figyelembe venni. Politikailag mindenki el tudja helyezni, hogy az SZDSZ magatartása mit jelent. Az ügyben itt csak a jogilag értékelhető tényeknek van jelen tősége, jogilag pedig nem könnyű a helyzet, mivel nincs olyan jogszabályunk, amely megmondaná, hogy ki minősül kormánypártinak és ki minősül ellenzékinek. Egyetlenegy alkotmánybírósági határozatnak az indokolási részében van egy mondat, amelyre szoktak hiv atkozni, amely a koalíciós szerződés létéhez és a de facto kormányzati tevékenységben való részvételhez köti. A mi értelmezésünk szerint mind a kettőre van bizonyíték. Tehát jogi bizonyíték van arra, hogy az SZDSZ egy koalíciós szerződésnek felfogható szer ződést kötött a kormányfővel, és arra is van szerintünk bizonyíték, hogy de facto kormányzati részvétel történik. Mert természetesen nemcsak az a de facto kormányzati részvétel, hogy valaki beüle bársonyszékbe az SZDSZ politikusai közül, hanem az is de fa cto kormányzati részvétel, ha például a miniszterek vagy a miniszterelnök személyének a kiválasztásában részt vesz az SZDSZ, az is kormányzati részvétel, hogy bizonyos állam által irányított, kormány által irányított szervezetekben, mondjuk, regionális fej lesztési tanácsokban hány SZDSZes politikus van benne, miközben, mondjuk, ellenzéki politikus nincsen benne. Ezek mind olyan bizonyítékok, amelyek a de facto kormányzati részvételt alátámasztják.
