Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
2013 keres. Az is, lehet, hogy esetleg az irigység is benne van, de az irritáció is benne van. Az irritálja az embereket, ha valak i úgy keres sokat, hogy be sem jár a munkahelyére, vagy ha bemegy a munkahelyére, akkor tíz perc múlva kivonul, vagy ha egy nagy bukás után három és fél évig nem jár be a munkahelyére, nem szavaz, nem vesz részt a döntésekben, de nagy fizetést felvesz. Ez irritálja az embereket, ezt elmondják a különböző fogadóórákon, beszélgetéseken, fórumokon, ha a képviselők azért kapnak fizetést, hogy a büfében töltsék a szabad idejüket, ami egyébként munkaidő lenne. Azt egyébként sokan felvetették még, hogy maximalizál juk a fizetéseket, például állami cégeknél, önkormányzatoknál vagy esetleg olyan cégeknél, amelyek állami támogatásban részesülnek, ne lehessen nagyobb fizetést adni, mint mondjuk, a miniszteri fizetések. Nem tudom, ennek mi lenne a fogadtatása. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki szólni kettő percben, 15 percben. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, azt viszont látom, hogy Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter válaszolni kíván a vit ában elhangzottakkal kapcsolatban. Öné a szó, miniszter úr. DR. MOLNÁR CSABA , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Köszönöm szépen. Való igaz, elnök úr, szeretnék néhány dolgot mondani az előbbi felvetésekkel kapcsolatban. Hankó Faragó képviselő úr nak köszönöm a támogató hozzáállást. Azt gondolom, látszik, hogy a parlamentben van olyan nem kormánypárt is, aki úgy gondolja, hogy ez a fajta javaslat (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) , amit mi előterjesztettünk, valójában arról szól, ami annak az indokolá sában megtalálható. A többi felvetéssel kapcsolatban hadd mondjak néhány dolgot összefoglalóan, aztán pedig esetleg néhány dologra különkülön is, Répássy képviselő úrral, illetve általában a hasonló felvetésekkel kapcsolatban. Az igazi különbség a parlame nt asztalán lévő javaslatok között alapvetően filozófiai természetű, azt gondolom. A filozófiai természetű különbség abban áll, hogy a kormány azt szeretné, ha a miniszterek - de általában a kicsit tágabb értelemben vett politikai kormány tagjai, az államt itkárok is ebbe a körbe tartoznának - egy átlátható rendszer szerint kapnák meg a fizetésüket. Ugyanis a 2002 előtti időszakban - amire Répássy képviselő úr oly sokszor hivatkozott - egy átláthatatlan rendszer volt, egy olyan rendszer, aminek eredményeképp en nagyon sokféle jogcímen egészen elképesztő extra juttatásokat kaphattak a miniszterek és az államtitkárok. Ezt semmiféleképpen nem szeretnénk visszahozni. Ez tehát a nagy különbség a két javaslat között. Mi azt mondjuk, hogy csökkenjen a miniszterek tis zteletdíja, fizetése, de ez legyen tulajdonképpen az egyetlen lehetőség, ahol a kormánytól fizetéshez jutnak, míg a másik javaslat, az ellenzék javaslata az, hogy csökkenjen nagyobb mértékben, de arról viszont ne nagyon vegyünk tudomást - legalábbis magunk között , hogy milyen hihetetlenül sokféle, trükkös jogcímen lehetett akkoriban juttatásokhoz jutni a minisztereknek, államtitkároknak. (Dr. Répássy Róbert: Étkezési utalvány.) Engedje meg a képviselő úr, hogy mondjak néhány ilyen dolgot! Vannak olyan dol gok, amiket már azóta megszüntettünk, vagyis a Fideszkormány idején gyakorlatban volt rossz gyakorlatot korán megszüntettük, és van néhány olyan dolog, amit pedig most ezzel a törvényjavaslattal szüntetünk meg. Engedje meg, hogy mondjak néhány ilyen dolgo t! Például a nyelvpótlékot már régen megszüntettük. Az Orbánkormány minisztereinek nyelvpótlék járt, a későbbi szocialista kormányok úgy gondolták, hogy ha egy miniszter nyelvet beszél, az a világ legtermészetesebb dolga, azért nem illik neki külön pénzt fizetni, mint ahogy az Orbánkormány idején rendszeresen ilyen pluszfizetések voltak. Vagy hogy egy másik dolgot mondjak: a 13. havi bér kapcsán, amit mindenki megkapott, aki a közszolgálatban dolgozott, de mi ezt általában a közszolgálatra, így természete sen a
