Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2010 Köszönöm s zépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára tisztelt képviselőtársaim előtt is ismert az SIfaktor kifejezés, vagyis a sárga irigység faktor. Nos, ez az a faktor, amire a fideszes képviselőtársaink jelen pillanatban rá akarnak játszani. Az a minimálbéren fogl alkoztatott, aki 70 ezer forintot keres havonta, az utálja csak annak a kormánynak a tagjait, akik 15ször, 18szor annyit keresnek, mint ő - ez a mostani vita lényege. Nem gondolom, hogy ezt kétperces vitaturnusokban el tudjuk intézni, hogy tönkretettee valaki ezt az országot. Szerintem nem tette tönkre, de most nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy önök arról kívánnak intézkedni, hogy egy miniszter ne keressen ebben az országban annyit, mint egy nem túl jól menő, mondhatnám, eléggé veszteséges vállalat f elsővezetője; ennyit egy miniszter ne kereshessen. Ha azzal a fizetéssel, amit egy miniszter ma kap, nem a 15 százalékos csökkentés után, hanem még azelőtt, megkínálnák egy nem túl jól menő bank valamelyik vezető beosztású tisztségviselőjét, az, tisztelt k épviselőtársaim, árkot röhögne önök köré. Ezt szeretném önökkel tisztelettel közölni. Egyébként pedig hogy egy magát szociáldemokratának valló párt miniszterelnöke az üzleti életben meggazdagodott, és akár milliárdos, nem tudom, hogy ezen mit kellene szégy ellni. Ha vissza tetszenek emlékezni annak a bizonyos orosz hercegnek a mondására, akinek a palotáját a csőcselék fel akarta gyújtani, azt mondta: de hát én ezt nem értem, úgy tudtam, a szocialisták nem a gazdagság, hanem a szegénység ellen harcolnak. Így van. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Bókay Endre képviselő úr kétpercese következik. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Hogy Bajnai miniszterelnök úr 1 forintért vállalja a feladatot, ezt kifogásolják ellenzéki képviselőtá rsaim. Nyilván azért teszik, mert nincs szükségük erre az összegre, milliomosok, és így vállalják fel. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt ezt a szerepet ma valakinek felvállalni, tudjuk, hogy rendkívül népszerűtlen, nem a Parlament falain belül, hanem a társad alom egésze előtt is. Ha valaki ezt felvállalja és végigcsinálja, hosszú távon mindenképpen, egészen biztos vagyok benne, ahogy valamikor Bokros urat is elismerték, ugyanígy Bajnai miniszterelnök munkáját is el fogják ismerni. Egy rendkívül nehéz, rendkívü l válságos időszakban vállalta e feladatot, és ez egy üzenet volt, hogy nem valamiféle juttatásért vállalja fel a feladatot, hanem azért, hogy az ország érdekében cselekedjen. Valahol elhangzott, hogy ez nem feltétlenül hazafiságot jelent. Meggyőződéssel m ondom, hogy igenis azt jelenti. Mádi László képviselőúrnak válaszolnám azt, hogy legyen következménye, ha jól értettem a válaszát, ha nem igazán működik jól, akkor a miniszterek fizetését is vigyük le. Ennek a logikája úgy működne, hogy ha a gazdaság jól m űködik, akkor a miniszterek fizetését is vigyük föl. Ez viszont valószínűleg ebben a szerepkörben nem valósítható meg. A gazdasági életben megvalósítható, hiszen az érintett vállalkozó amit megtermel, az nyilván az ő jussa lesz, és a maga számára, illetve a vállalata számára úgy osztja szét, ahogy célszerűnek tartja. És eldönti, hogy mi legyen befektetésként felhasználva, mi legyen fejlesztésre, és mi legyen bérként kivéve az érintett cégből. De egy ország nem működhet ezen az elven. Egy országnak egész más elven kell működni, hiszen nagyon nehéz megmondanunk most, hogy a válságot kezelő intézkedések mennyire eredményesek, mennyire hatékonyak. Ezt majd jó néhány év múlva tudjuk megmondani. Akkor visszatérünk erre a kérdésre? Akkor újra felvetjük, hogy ugyan már, visszamenőlegesen hogy ismerjük el az érintett miniszterek fizetését? Nem, tisztelt képviselőtársaim! A fizetés egyfajta rendszerhez van kötve, ez az illetmény jár számunkra, és csak tisztelettel tudok beszélni azokról, akik felvállalják ezt az áldoza tos és rendkívül népszerűtlen munkát. Elnök úr, köszönöm.
