Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
21 egyetlen hatáselemzés, háttérszámítás nélkül ül le a Magyar Országgyűlés ilyen rendkívül nehéz időben, rendkívül fontos kérdéseket me gtárgyalni. Miniszterelnök úr, ez az egy óra inkább emlékeztetett egy egyetemi előadásra, semmint egy miniszterelnöknek a válságkezelő, konkrétumokkal teli programjára, merthogy erről a katedrás előadásról is nekem leginkább az jutott eszembe, hogy 2006 ta lán januárjában vagy februárjában miniszterelnök úr több helyen tartott előadást kis pálcával, diagramokkal, s magyarázta el mindenkinek a nagy médianyilvánosság mellett, hogy dübörög a gazdaság, hogy elérkezett az adócsökkentés ideje. Aztán fél év múlva, pontosan 180 fokkal ennek ellentétét ismét kis pálcákkal, diagramokkal, nagyon teátrális módon bizonygatta, hogy miért kell 180 fokkal fordulni, és érvelt önnön korábbi féléves érvei ellen. Azóta is félévente hallunk ilyen katedrára emlékeztető előadásokat , pedig valójában a miniszterelnöknek egészen másféle műfajban kellene a parlamentben megnyilatkoznia, hiszen nem elméleti kérdésekről és nem filozofikus okfejtésekről kellene itt szót ejteni, hanem törvényekben, törvénytervezetekben megfogalmazható progra mokról, folyamatosan az előző programok végrehajtásáról és az elért eredményekről. Arról már nem is beszélek, hogy legalább középtávú, egymásra építkező, logikus előterjesztésekre volna ahhoz szükség, hogy nyertesei legyünk ennek a rendszerváltozásnak és a z európai uniós csatlakozásnak. Miniszterelnök úr, az elmúlt 23 hét is arra emlékeztetett engem, mint amit láthattunk “A tanú” című filmben, amikor Pelikán József ül a fa tetején, kerekre nyílt szemmel nézi, hogy hömpölyög a víz, és aztán rádöbben, hogy i tt valami tényleg nem stimmel. Nos, valóban nem, de, miniszterelnök úr, amikor a világban már mindenki a válságkezelésre készült - azok az országok, akikkel ön is elkezdte a mai beszédét , akkor Magyarországon a kormány legyintett a folyamatokra, akkor ne m figyelt a külföldi készülődésre, és most, fél évvel később is csak egy olyan szóbeli előterjesztéssel érkezik miniszterelnök úr a parlamentbe, ami kapcsán szóval szavakra lehet válaszolni mindenféle háttérelemzés nélkül. Pontosan 114 napja annak, hogy 20 08 októbere elején Gyurcsány Ferenc és Veres János rádöbbent, hogy itt tényleg valami nem stimmel. Ekkor a nyilvánosság előtt elismerték, hogy nemcsak az oldalszele fog megérinteni minket a válságnak, hanem lehet, hogy a kellős közepén találjuk magunkat. N os, örvendetes, hogy azt hallhattuk, hogy soksok vargabetű után most a kormány ismét soha nem látott reformokra készül, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, miniszterelnök úr, hogy a súlyos károkat okozó fáziskésésről nem beszélnénk. Szeptemberben, ami kor már a világ és a hazai elemzők többsége is a válság begyűrűzésére figyelmeztetett, akkor ön azt mondta, a szociális transzferekhez nem nyúl a kormány, hiszen - idézem : “a nehezén már túl vagyunk, csak ezt még nem ismerte fel az ország”. Ekkor az adór eform Gyurcsány Ferenc szóhasználatában még egyet jelentett a brutális megszorításokkal, és mint mondta, adócsökkentésből nem lesz képzettebb magyar polgár. Talán minden itt ülő emlékezik arra, amikor - a kormányfő szavait használom - erős é s messzilátó megegyezés programjáról beszélt Gyurcsány Ferenc, amely egyszerre képviselte az erősödő gazdaságot, és óvta a szociális biztonság ügyét. A miniszterelnök október 7én fogalmazott úgy, hogy a rendszerváltozás óta most a legerősebb az állam fina nszírozóképessége. Habár akkor már az egész világon mindenki munkálkodott a válság okozta károk kivédésén, és minden kormány sorban dolgozta ki a válságkezelő programot. No, röviddel ezután nálunk is nemzeti csúcs volt, és aztán rövid időn belül az IMF meg mentette az erős finanszírozóképességgel rendelkező magyar államot. Közel négy hónapja fogott hozzá a kormány a válságkezelő programhoz, de úgy, hogy azóta is a válságkezelő program megtervezésének a fázisában vagyunk. Négy hónap elegendő idő lett volna a cselekvésre, ezzel szemben a szavak és a tervek fogalmazódtak csak meg.
