Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAJNAI GORDON miniszterelnök:
1938 parlamentben és parlamenten kívül fenn tudunk tartani, meg tudunk erősíteni, akkor nagyon rövid időn belül ismét elérhetjük azt, hogy a forint árfolyama stabilizálódjon elfoga dható szinten, hogy megvédjük a családok otthonát, hogy munkahelyek tízezreit, százezreit menthessük meg vagy teremthessük újra Magyarországon egy gyors, határozott válságkezelő program révén. Ez külső bizalom, külső támogatás nélkül nem fog menni, és ezt a külső bizalmat csak a határozott cselekvés alapozhatja meg. Tisztelt Ház! Európa szerencsésebbik felében, amikor valamire azt mondják, hogy európai, akkor ezalatt egy földrajzi fogalmat értenek, a világnak ezen a táján van. A világnak azon a részén, ahol mi élünk - és nem csak a mi országunkban , európainak lenni nem egyszerűen földrajzi fogalom, hanem egyfajta minőség, egy vágyott, de sokszor el nem ért minőségnek a kifejezése. Magyarország ötéves csatlakozása fontos jogi aktus volt az Európai Unióhoz, de ha azt kérdezzük magunktól akár itt, e Házban, akár az egész országban, hogy ma Magyarország minőségi értelemben európai országe, európai módon működő országe, akkor ebben még nagyon jelentős a deficit. Öt évvel a csatlakozásunk után még mindig azt ke ll mondanom, hogy nagyon sok olyan magatartáshiány, hiba, működési elégtelenség van, amely miatt azt mondhatjuk, Magyarország még nem európai módon működő ország, mint ahogy ezer évvel ezelőtt, amikor Szent István az akkori Európai Unióhoz csatlakozott, am ely egy szellemi unió volt, a kereszténység egyesítette akkor szellemi unióvá Európát, akkor Szent István csatlakozása után még évtizedekkel is jó néhány olyan esemény volt, amely megkérdőjelezte az Európához tartozást, és sokan próbálkoztak a visszafordul ással. Mégis Magyarországnak az az érdeke és az a felelőssége, a mi generációnknak most az a dolga, hogy viselkedésében, működésében, normáiban lépésről lépésre, akár hibázva is, de közelítsen az európai normákhoz, hogy az európai minőséget Magyarországon meghonosítsa. Magyarországot ugyanis mi magunk tehetjük európaivá. Ebben nem a külső biztatásra és a külső segítségre kell várnunk. Magyarországon ma részérdekek ütköznek sokszor az összefogás, a közös nemzeti érdek vagy az ország közös érdeke helyett, ezé rt ha európai módon akarjuk berendezni Magyarországot, akkor először saját magunkon kell kezdeni a változást. Mondom ezt a kormányomra, a mögöttem ülő, engem támogató frakciókra, és mondom ezt a patkó túloldalára is. Ugyanakkor Európához tartozni nemcsak v édelem, nemcsak lehetőség, hanem amint a gyakorlatban látjuk, nagyon sokszor nagyon kemény érdekérvényesítő tevékenység is. A 27 tagállam Európája nagyon sokszor kívánja meg tőlünk azt, hogy az odatartozás érzetének erősítése mellett nagyon keményen kell k épviselnünk a magunk részérdekeit Európa egészében. Ebben is jó lenne több nemzeti összefogás, több egyetértés, több egyeztetést találni. Tisztelt Ház! Elődeink öröksége az az elvárás, hogy Magyarország hajóját - amely sokszor kompnak bizonyult - a nyugati partokon kössük ki, ott horgonyozzuk le stabilan, örökre. Az elmúlt két évtized nemzeti összefogása megteremtette ennek a jogi lehetőségét, jogi tényét. Talán az is elmondható, hogy gyorsan haladunk abban, hogy Magyarország környezete, működése, infrastru ktúrája, az a környezet, amelyben élünk, gyors ütemben, a korábban tervezettnél talán gyorsabb ütemben váljon európaivá. De ahogy mondtam, a szellemi európaizációhoz összefogás kell, új normák kellenek, közös nemzeti minimumok. Az a válság, amellyel most s zembenézünk, olyan veszélyeket hordoz, ami nemcsak a további felzárkózást lassítja, hanem ha rosszul alakul, ha nem jól kezeljük, akkor fenyegeti a már eddig elért eredményeket is. Fenyegeti azokat az elmúlt években megkapaszkodó, középosztályban megkapasz kodó családokat, akik új lakásba, kertes házba költöztek, fenyegeti azokat a szakmunkásokat vagy fiatal diplomásokat, akik az elmúlt időszakban állást találtak és tisztes fizetést szereztek maguknak. Fenyegeti a nyugdíjba készülő generációkat, hogy meg tud jáke kapni majd nyugdíjba vonuláskor azt a tisztes összeget, nyugdíjat, amelyért életük során megdolgoztak, és fenyegeti azokat a néhány tíz vagy talán százmillió forintos árbevételű kis- és középvállalkozásokat,
