Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - VÍGH ILONA (Fidesz):
1901 havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak. A 2006os választási kampányban kérkedtek vele, aztán most 274 ezer embertől elvett ék, a többieknek pedig 80 ezer forintban maximálták a 13. havi nyugdíjrészét. Mint most már tudjuk, a Bajnaikormány szocialista indíttatásból és rendkívüli szociális érzékenységből már 2009 novemberében el kívánja vonni a 13. havi második részét. Ugyancsa k a szocialista megszorító csomag része lesz a gyorsított nyugdíjkorhatáremelés. Eszerint már az 1952ben születetteknél megkezdődik az évente fél évvel emelkedő nyugdíjkorhatár. Önök valóban azt gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Ratkókorszak gyermekei közül közel 170 ezer ember 62,5, illetve 63 éves koráig dolgozzon? Nincsenek tisztában azzal, hogy ezek az emberek mennyit dolgoztak az 1960as évek végétől. Azoknak, akik ezt a gyorsított indítványt előkészítették, fogalmuk sincs arról, hogy mi a különbség egy társadalmi korcsoport egészségi állapota, demográfiai helyzete és az íróasztal hűvöse között. Tisztelt Államtitkár Úr! És megkérdezem, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak, akik 65 éves korukig kívánnak dolgozni, lesze munkahelyük. Megteremtődike az az egymillió munkahely, amely fontos lenne ahhoz, hogy járulékot is fizessenek? Most úgy tűnik, hogy a munkahelyek száma egyre csökken, hiszen az elmúlt időben is több tízezer munkahely szűnt meg. Azt is tudják, képviselőtársaim, a statisztikák jól mu tatják, hogy Magyarországon az aktív korú férfiak mindössze 57 százaléka, míg a nők 50 százaléka dolgozik. Nem lehet látni, hogy honnan teremtődik meg az a munkahely, amely biztosítja a 65 éves korukig a munkahelyet a dolgozóknak. Tisztelt Képviselőtársaim ! Egy másik indítvány ismét felszínre hozta az özvegyi nyugdíj feléledésének problematikáját. Jól jellemzi az önök szellemi zavarodottságát, hogy a kormány elutasítása ellenére egy képviselő kivételével a teljes bizottság elfogadta Béki Gabriella képviselő társnőm indítványát. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire érzéketlenek a szakértői kormány képviselői az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos indítványokra! Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy az 1975. évi II. törvényben az özvegyi nyugdíj felél edési ideje 15 év volt. A jelenlegi indítvány életszerű és gyakorlati tapasztalatokra épül, kevésbé terheli meg a központi költségvetést, illetve a Nyugdíjbiztosítási Alapot. Az emberek mellett szól, a megözvegyültek érdekében kíván engedményeket adni azé rt, hogy a hátralévő életükben az örökhagyó nyugellátásának figyelembevételével viszonylagos biztonságban élhessék le nyugdíjas éveiket. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen horderejű törvény módosítását ennyire rideg racionalitással végrehajtani egyszerűe n gátlástalanság és gazemberség. Egyet lehet tenni, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ezt a törvénymódosítást vissza lehet vonni. Azt hiszem, hogy a nyugdíjtörvényt alapjaiban kellene újragondolni, amely széles társadalmi konszenzusra épül. Tisztelt K épviselőtársaim! Már korábban is fölvetettük azt a problémát, hogy a mai nyugdíjrendszer teljesen igazságtalan. Minden egyes módosítás valamelyik korosztályt hoz rendkívül nehéz helyzetbe. A most előttünk lévő módosító az ’52ben és ’57ben születetteket h ozza rendkívül nehéz helyzetbe. De ismert az a probléma, hogy sokan a munkanélküliségi problémából a rokkantsági nyugdíjat választják, amelyet még a mai napig is az egészségügy megold. Sajnos, ma is el lehet menni rokkantnyugdíjba bárkinek, aki rendelkezik bizonyos pénzösszeggel. Annak ellenére, hogy a rokkantnyugdíjaztatást is szigorította korábban a kormány, úgy tűnik, hogy a gyakorlatban ennek nincs hatása, mert ma is, aki rokkantnyugdíjaztatását kéri, az sajnos nyugdíjba mehet. Tisztelt Képviselőtársa im! Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az egész nyugdíjtörvényt újragondolni. Fölvetődik a magánnyugdíjpénztár problémája, hiszen 2000 milliárd forint van a magánnyugdíjpénztári alapon, és az is ismert sajnos, hogy a magánnyugdíjpénztár sajnos n em váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az oda befizetett járulékainkat nem úgy forgatja a biztosító, mint ahogy azt kellene. Tehát teljes bizonytalanságban vagyunk. Nagyon sokszor elhangzik az a felvetés, hogy öngondoskodjunk, csak azt hiszem, hogy a ma i társadalmi közeg nem alkalmas arra, hogy öngondoskodjunk, hiszen olyan alacsonyak a fizetések, ha az európai uniós átlagot veszem, akkor mindössze egyötöde a magyarországi átlagfizetés az európai átlagnak, tehát nem úgy kapnak fizetést a dolgozók, hogy a bból öngondoskodjanak.
