Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 27 (205. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - a legfőbb ügyészhez - “Hogyan informálódik az ügyészség? Milyen információk alapján tartják fenn a hivatalbóli eljárások mellőzésének gyakorlatát?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész:
1740 Országgyűlésben egy interpellációra válaszolva elmo ndják, hogy hivatalból tulajdonképpen akkor indul feljelentés vagy eljárás, ha valaki feljelentést tesz. Kérem újfent ezért, magyarázza meg nekünk, milyen technikákkal, milyen hírforrások és észlelési módszerek alkalmazása után zárták ki eddig minden esetb en az uszító, közösség elleni bűncselekményekre felhívó bűnözők elleni eljárás hivatalból történő megindításának lehetőségét. Tisztelettel kérem önt, számoljon be nekünk arról, hogy az elmúlt években hány alkalommal indított hivatalból eljárást az ügyészsé g közösség elleni izgatás esetében, hány alkalommal, illetve indítotte egyáltalán eljárást hivatalból az ügyészség uszítók ellen Magyarországon. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képvi selő úr. Most megadom a szót Kovács Tamás legfőbb ügyész úrnak. Parancsoljon! DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr valóban nem először interpellál ebben a témakörben. A korábban lényegében, s őt teljesen ugyanebben a tárgyban benyújtott interpellációja adott válaszomat képviselő úr és az Országgyűlés annak idején nem fogadta el, ezért az Országgyűlés elnöke a választ az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsághoz utalta. A bizottsági ül ésen 2008. november 18án nem négy perc alatt, hanem időkorlát nélkül lehetőségem volt a részletes szakmai álláspontomat ismertetni. Rendkívül sajnálom, hogy képviselő úr az országgyűlési bizottság ülésén nem tudott jelen lenni. (Zaj, közbeszólások a Fides z soraiból.) A bizottság az interpellációra adott kiegészített válaszomat egyhangúlag fogadta el, és elfogadásra ajánlotta az Országgyűlésnek. A bizottság jelentése szerint, hadd idézzem: “A bizottság tagjai a kiegészítés és a vonatkozó törvényi rendelkez ések alapján megállapították, hogy az ügyészség eljárása törvényes, minden tekintetben a jogszabályoknak megfelelő volt.” Azt is sajnálom, hogy képviselő úr az Országgyűlés azon ülésén sem tudott részt venni (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) , amelyen a bizottság jelentésének ismertetését követően a részletes szakmai érvelésem lényegét tartalmazó felszólalásom elhangzott. Az Országgyűlés a bizottság javaslatát, így tehát az interpellációra adott kiegészítő válaszomat is elfogadta. Képviselő úr ismételt felvetésére megismétlem, hogy az alkotmány és a vonatkozó törvények a Magyar Köztársaság ügyészségének és a legfőbb ügyésznek sem adják meg azt a szabadságot, hogy egyértelmű törvényi előírásokat önkényesen, jogsértően kiterjesztő módon vagy adott esetben bizonyos elvárásoknak megfelelően értelmezzen. Úgy gondolom, hogy egy jogállamban a legalitás képezi a jogbiztonság alapját. A bizottsági meghallgatásom során részletesen kifejtettem, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény 6. §ának (1) bekezdése előírja az ügyésznek, hogy az e törvényben, mármint a Be.ben megállapított feltételek esetén indíthat büntetőeljárást. Az ügyész a feljelentésen kívül a Be. 170. § rendelkezése alapján csak akkor - csak akkor - rendelheti el a nyomozást, ha hivatali hatáskörében jutott tudomására a bűncselekmény, a nyomozás megindításának tehát egy garanciális feltétele van: a hivatali hatáskörben tudomásra jutás. Ez leszűkíti az ügyész jogkörét, és nem véletlenül. Az ügyész ugyanis ekkor alappal meg tudja állapítani, hogy fennálle a bűncselekmény gyanúja, ezért ilyenkor a feljelentéssel szemben feljelentéskiegészítésre nem ad lehetőséget a Be., ilyen esetben ugyanis a nyomozást el kell rendelni, márpedig gondoljuk végig, hová vezetne, ha nem ellenőrzött információk vagy esetleg téves vagy tendenciózus médiahírek alapján indítana, indíthatna nyomozást az ügyészség. Megjegyzem, hogy a képviselő úr által felsorolt ügyekben a nyomozás nem is az ügyészség, hanem a rendőrség hatáskörébe tartozik, aki egyébként teszi a dolgát. A képvise lő úr által felsorolt
