Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1702 az, úgymond, lehetőség, amire, azt gondolom, sem a szakma, sem a jegyző, se melyik szereplője ennek a rendszernek nincsen felkészülve. A szakma kifejezetten tiltakozik ez ellen. Egyébként pedig én magam is azt gondolom, hogy egy ilyen intézkedés a szegény, a legszegényebb, a sokgyerekes, és mondjuk ki őszintén, a nagyon sok esetbe n cigány családok büntetését célozza, és ez már nagyon aggályos számomra. Azokra a részletekre már nem marad időm kitérni, hogy mekkora összegről is van itt szó, hiszen egy háromgyerekes családban gyerekenként 16 ezer forint ez az összeg. Tizenhatezer fori nt fele 8 ezer, 8 ezer forintból pedig az iskolába járáshoz szükséges feltételeket, megfelelő ruházatot, tanszert, gyógyszert, utazási költséget, s a többi, s a többi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , biztosítani, beosztani , nos, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy lehetetlen; úgyhogy ennek a kérdésnek a szabályozása vonatkozásában nagyon rossz irányba indult el a kormány. Elnök Úr! Köszönöm a türelmét. ELNÖK (Harrach Péter) : A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az á ltalános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most napirend utáni felszólalás következik. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (Harrach Péter) : Mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr: “A gyermekmentő Bartosné Stiaszny Éva köszöntése” címmel. Öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban, amikor a magyar társadalom az önvizsgálattal van elfoglalva, érdemes megosztani egymással azokat az élményeinket, amelyek példát mutatnak, a köz javát szolgálják. Képviselőtársaim! Ezekkel a gondolatokkal szólítom meg az Országgyűlést és azokat, akik az ország határain belül és szerte a nagyvilágban hallgatnak vagy olvasnak bennünket. Most a kilencvenedik életévét betöltő Bartosné Stiaszny Éva asszonyt köszöntjük. Bizonyára szerettei számára a legfontosabb ez a nap. Mé gis az ő élményei, és az, ahogyan megélte a XX. évszázadot, áldássá formálódhat azoknak, akiknek füle van a hallásra és szeme a látásra. A költő szavait idézve: “mert olyan időket éltünk meg, amikre nincs ige…” Valószínűleg többen is megemlékeznek és írnak Éva asszony gazdag életéről. A leghitelesebben ő maga. Bizony, amikor a kicsi Éva megszületett 1919ben, a zord idők legeslegzordabbika sújtotta a nemzetet, a társadalmat, a közösséget, az egyént. A jómódú polgári család művészetre hivatott gyermeke, akin ek Sorbonnera való ösztöndíját is elvitte a háború és következményei, ő akkor hivatásként a “nemzet napszámosa” lett, hogy elszigeteltségünk korlátai csökkenjenek. Megtehette volna, hogy külföldön folytatja pályáját, ő azonban itthon maradt nevelni a köve tkező generációt, mert a gyermekek jövője, politikától és társadalmi berendezkedéstől függetlenül, az ország továbbélését garantálja. Tisztelt Ház! Itt most, a zord időkben a “csillagos órák” nemes formálóját köszöntöm. Idézzük fel egy hiteles szemtanú sza vait. “1944ben a Bogár utcai gyermekotthon tizenegy éves lakója voltam. Magam előtt látom a képet. Buda ostroma pusztítva halad, házról házra, se várost, se embert nem kímélve. A család szétszóródva, végül bátyámmal befogadást nyertünk, de nemcsak befogad ást,
