Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1617 Beszélnek Szlovákiáról, elmondják, mennyire jó Szlovákiában az alacsony adószint. Ne m önök voltak azok, tisztelt fideszes képviselőtársaim, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy semmilyen reform, semmilyen reform, ami a szlovákiai típusú egészségügy, a szlovákiai típusú különféle állami szolgáltatások irányába megy, Magyarországon ne lehessen végrehajtható? Önök voltak azok, akik kicsit több mint egy évvel ezelőtt elkaszálták az egészségügy reformját, és szisztematikusan szembementek minden olyan változtatási kísérlettel, amit liberálisok és szocialisták annak idején még közös koal ícióban megfogalmaztak. Önök anticiklikus gazdaságpolitikáról beszélnek, olyasmiről, mint amit 1998 és 2002 között önök képviseltek, és amiről pontosan tudják, hogy ma megvalósíthatatlan. Önök pontosan tudják, mert Hargitai képviselő úr elmondta, nem lehet költségcsökkentés nélkül adót csökkenteni, ennek ellenére belenéznek a kamerába, és a legteljesebb nyugalommal bírják azt hazudni a választóiknak, hogy elkerülhető minden, ami nehéz, minden, ami társadalmi konfliktusokat okoz, viszont adócsökkentésre, na, arra lehetőség van. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a gazdaságpolitikát vállalná fel Magyarországon egy szakértői válságkezelő kormány, akkor nem jövő tavaszig, hanem egy hónapon belül csődbe menne az ország. Nagyon kérem önöket, próbáljanak meg lefordu lni erről a retorikáról, és legalább egy adóvitában próbáljanak néhány olyan mondatot megfogalmazni, ami Magyarország talpra állításához segíthetne. (Zaj a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Tisztelt Ház! Az elmúlt 150 évben a magyarok megszokták, hogy az elsz abaduló állami kiadások után a számlát mindig ők fizetik. Jöhet háború vagy tervgazdaság, lehet hiperinfláció vagy defláció, gazdasági válság vagy éppen rendszerváltás, a lényeg mindig ugyanaz: tovább bonyolódik az adórendszer, és jön az adóemelés. Így vol t ez a dualizmus korában, a Horthyrendszerben és a rendszerváltást követő években is. Pedig tetszik vagy nem, az adóverseny már régen beindult. 1994ben Észtország volt az első európai állam, amely egykulcsos adórendszert vezetett be, majd követte őt a tö bbi balti állam, Oroszország, majd Ukrajna. NyugatEurópában Írország kezdte az adóversenyt, amikor 2001ben az általános adószintet 35 százalékról 22 százalékra csökkentette, a társasági adót pedig 40ről 24 százalékra. Aztán 2004ben Szlovákia vezette be a saját 19 százalékos egykulcsos adórendszerét, az elmúlt négy évben pedig hasonló megoldást választott Románia, Csehország, Bulgária és legutoljára Lengyelország is. Az elmúlt 15 évben összesen 15 egykori kommunista ország vezette be a lényegében vagy te ljesen egykulcsos adót. 15 kormány döntött úgy, hogy érdemes beszállni az adóversenybe, ezért ma 300 millió ember él körülöttünk olyan országokban, amelyekben az adók kisebbek, az adózás pedig lényegesen egyszerűbb, mint Magyarországon. Az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés tehát korántsem ördögtől való dolog, ráadásul nem is egy bonyolult természeti misztérium. Minden regionális versenytársunk képes volt rá, és az elmúlt évek eredményei őket igazolják. Romániában például a korábbi négy kulcs helyett egye tlen 16 százalékos kulcsot vezettek be, 18 hónapon belül visszaállt az eredeti bevételi szint, jobban megérte adózni, virágoztak a vállalkozások, dőltek a befektetők, több pénz maradt nyugdíjra, közszolgáltatásokra. Tisztelt Parlament! A modern politika na gyon felgyorsult. Gyorsan lehet bukni, és gyorsan lehet felemelkedni is. Ezt ismerték fel vetélytársaink, amikor az elmúlt évtizedekben egyszerre csökkentették az adókat és az állami kiadásokat, optimalizálták az üzleti környezetet, és igazuk volt. Szlovák iának és Romániának elég volt háromnégy esztendő a felemelkedésre, mi pedig ezalatt a 300 forintos vizitdíjon csatáztunk, és Magyarország lemaradt az adóversenyben, ráadásul nemcsak az adóreform maradt el, hanem az állami kiadások csökkentése és a szerkez etváltás is. Nem csoda hát, ha a szomszédaink lényegesen gyorsabban fejlődtek, mint mi, és még most, a válság idején is kisebb recesszió sújtja őket, mint bennünket. Nem szégyen tehát, ha tanulunk tőlük, hiszen egy okos ország, egy bölcs kormány a riváliso k sikereiből is képes tanulni. Márpedig kétségtelenül tanultunk: változtatnunk kell. Mert az ország csak akkor tud talpra állni, ha a gazdaság képes a fejlődésre, ez pedig csak akkor lehetséges, ha megéri dolgozni, megéri
