Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1614 igazságosság irányába akarunk elmozdulni adóztatás kapcsán, őnála a panellakás a kérdés, hanem a vagyonát kellene megadóztatni, azt a vagyonát, amit szédületes teljesítménnyel a rendszerváltás óta szedett; nemcsak Gyurcsány Ferenc, hanem bárki más ebben az országban. Hogy ezt jogszerűen vagy jogszerűtlenül tette, ez ilyen szempontból már édes mindegy, mert a hajó elment, de legalább adóztassuk. Tehát azt javaslom, tisztelt miniszter úr, hogy ne egyszerűen ingatlanadózásban gondolkodjunk, hanem úgy, ahogy ezt néhány európai ország teszi, és eredményesen tesz i; vagyonokat akarjunk és vagyonnövekményeket akarjunk adóztatni. Ez egy érdemi vállalkozás lenne az Országgyűlés részéről, és valószínűleg a baloldali szavazók igazságérzetét is szolgálná. Ehhez a merész vállalkozáshoz legyünk partnerek és ne csak egyszer űen egy ingatlanadóztatáshoz. A másik kérdés, amit én felvetnék, amiről soha nem szoktunk beszélni: teljesen rendjén vane, ha egy kormány tönkreteszi az országot, ez nem vitásan bekövetkezett, akkor mindig ugyanazokon kell elverni a port? (11.50) Mindig a kisegzisztenciákhoz, a családokhoz kell csak nyúlni. A közszolgákhoz. Azokhoz a közszolgákhoz, akik akkor is működtették ezt az országot, a minisztériumi köztisztviselőtől, az önkormányzati köztisztviselőtől és az ápolónőtől a szociális otthonokban, és mé g folytathatnám a sort, akkor is működtették ezt az országot, amikor önök kormányozni elfelejtettek az önök bevallása szerint is. Működött ez az ország, mert a jó értelemben vett tehetetlenség működtette. Ezek az emberek működtették. Most ezek szenvedik el ezeket a terheket. Vagy feltétlenül a nyugdíjasokhoz kell csak hozzáérni. Nem akarok demagóg lenni, tudom, hogy a megszorítások az önök kormányzásának eredményeként elkerülhetetlenek, és ezt igazán megúszni senki nem fogja. De kérdés az, hogy csak ezekre a kicsi családi egzisztenciákra kelle a terheket tenni. Mert önök más kiutat nem látnak. Persze, az áfa átrendezésével azt mondják, hogy a gazdagok, akik többet fogyasztanak, azok fogják elsősorban megfizetni a normál áfakulcsot. Ez igaz, de ez egy nagyon szerény érvelés. Keressünk olyan mozgáslehetőségeket a költségvetésben, ami szinte tabutéma, amiről beszélni sem szoktunk, és esetleg ha ott forrásokat találunk, akkor kevésbé kell terhelni, mondom, a családokat, a kis- és középvállalkozókat és bárki mást . Itt van szintén egy anyag a kezemben; közgazdász nem lévén, én csak ismertetem, ami itt van, de legalább a téma biztos megéri azt, hogy felvessem és beszéljünk róla. Ez a közgazdász szakember a pécsi egyetemen azt mondja, hogy megszorítások nélkül is van kiút. Nem hiszek ebben az illúzióban, ezért mondtam, hogy a megszorításokat nem lehet elkerülni, csak ő mond itt egy 1600 milliárdos tételt. Ezt az 1600 milliárdos tételt támogatásként csak a Gyurcsánykormány osztogatta ki vállalkozásoknak, elsősorban pe rsze a multiknak. Tudom, hogy nem lehet csodát csinálni, és egyik pillanatról a másikra megvonni ezeket a támogatásokat, bár ő ezt veti fel. A multik sem érdekeltek abban, hogy egy olyan országban tevékenykedjenek, ahol nincs fogyasztás; ha nincs fogyasztá s, nincs kereslet a termékeik iránt. Talán ők is rávehetők lennének arra, hogy újragondolja ez az ország a velük szemben alkalmazott politikát. Mert mi az, amit alkalmaztunk velük szemben? Vártuk ide őket, megadtunk nekik minden lehetséges adókedvezményt, mindent kisírtunk az Európai Uniónál, és még támogatásokat is adtunk ahhoz, hogy idejöjjenek. A legszebb példa, talán Kóka miniszter úr még emlékszik rá, az az ön működésének egyik sikertörténete, amikor a Hankookautókereket gurította be az országba 20 mi lliárdos támogatás mellett. Miért nem vetjük fel egyszer egy normális vita keretében azt a kérdést, hogy hozzá lehete nyúlni ezekhez a tételekhez? Mert ha nem is 1600 milliárdot lehet itt azonnal találni, ahogy ez a közgazdasági egyetemi docens felveti, h anem csak ennek a felét, vagy akár csak ennek az ötödét lehetne megtalálni, ennyivel már segíteni lehetne azokon, akikre most a terheket helyezzük. És ez megint egy baloldali gondolkodás lenne. Miért nem nézünk szembe ezekkel a kérdésekkel?
