Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 16 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
15 Az átlagjövedelmek szintjén ma úgy osztoztunk, hogy 1 forintból több mint 50 fillér ment be az államháztartásba különböző adók, járulékok formájában; a mostani átalakulás következményeké nt megfordul az arány: az összes költségnek több mint a fele a munkás, az alkalmazott zsebébe kerül, és csak a kisebbik fele megy be az Államkincstárnak. De önmagában az adórendszerrel nem tudnánk eleget változtatni, ha ehhez nem illesztjük hozzá a szociál is rendszert. A szociális rendszer átalakításának az a célja, hogy az kapjon többet, aki jobban rászorul, és akinek magasabb a jövedelme, több a vagyona, az elsősorban a munkajövedelmét élvezze, ahhoz kötődjön kevesebb adó, és ezzel párhuzamosan kevesebb t ámogatást, kevesebb segélyt adjunk neki. Nagyjából ezermilliárd forintot költünk szociális támogatásra. Ezermilliárdot! Ennek a 40 százalékát, nagyjából 400 milliárd forintot úgynevezett célzott támogatással, azaz mondjuk, egy lakhatási támogatásnál, amit az önkormányzat ad, az önkormányzat megnézi, hogy a szóban forgó lakónak milyen a családi, jövedelmi helyzete, és ennek ismeretében dönt, hogy mennyi lesz a lakhatási támogatása. Nagyon sok jogcímen - szinte megszámlálhatatlanul sok jogcímen , nagyon bony olult döntések közepette kapnak a családok, emberek ilyenolyan célzott támogatást. Hát alig van ember, aki ezt tudja követni, de legalábbis azt nyugodtan mondhatom, nincs olyan átfogó, egységes rendszer Magyarországon, amiből kiderülne, hogy ki kitől, mil yen jogcímen, pontosan mennyit kap. Az a legfontosabb célunk a célzott támogatások területén, hogy 2010. január 1jétől a Magyar Államkincstárban kiépüljön az a mechanizmus, ahol valamennyi magyar állampolgár nevén számon tudjuk tartani, hogy milyen támoga tást, mennyit kapott szociális célra, milyen okból. S természetesen az adatvédelemre vonatkozó szabályozás megtartása mellett azoknak, akiknek ilyennel dolguk van - mondjuk, egy helyi jegyző, egy szociális osztály vezetője, akinek dönteni kell, hogy kelle még újabb támogatást adni , ehhez hozzáférést kell biztosítani. Ez teszi lehetővé, hogy középtávon még célzottabb támogatáspolitikát alakítsunk ki. 2010. január 1jétől ez csak az állami átutalásokra fog vonatkozni, 2011től már az önkormányzatok támogat ása is ugyanebbe a rendszerbe fog illeszkedni. Más természetű a kérdés azoknál a támogatásoknál, amelyeket mindenki egyformán kap. Van jó néhány ilyen támogatás. Szocpolt - ahogy az emberek mondják, a lakásvásárláshoz, lakásépítéshez illeszkedő szociálpoli tikai kedvezményt - mindenki ugyanannyit kap. Ugyanannyit kap a bankigazgató, mint a segédmunkás, függetlenül attól, hogy az egyiknek iszonyatos erőfeszítés egy lakás megvásárlása; hát a másiknak - mondjuk úgy - közel sem annyi. Családi pótlékot - eltekint ve a három- és többgyermekesek ezentúl is fennmaradó adókedvezményétől, ezt fenn kívánjuk tartani - nagyjábólegészében mindenki egyformán kap. Hozzáteszem: ez ma egy lényegesen jobb rendszer, mint az a korábbi rendszer, ahol azok kaptak többet, akik többe t kerestek. Azt nagyon nem szerettük mi szociáldemokraták, szocialisták; azzal szembementünk. Még tovább szeretnénk vinni azt a logikát, amelyet 2005ben, 2006ban alkalmaztunk; azt mondjuk, hogy azoknak, akiknek több a jövedelme, ne legyen annyi támogatás uk. Voltak olyan javaslatok, hogy vegyük el a magas jövedelműektől. Mi ezzel nem értünk egyet. Azt gondolom, ez túlságosan brutális lenne. Tegyük inkább azt, hogy az ilyen, mindenkinek egyformán járó támogatásokat - ilyen például a családi pótlék - illessz ük bele az adórendszerbe, tegyük be a jövedelmek közé, legalulra; oda, ahol egyébként még nincs adófizetési kötelezettség, hiszen tudják, havi 6070 ezer forintnál még Magyarországon nincs személyi jövedelemadó. De azok, akiknek van jövedelme, azok attól, hogy ezeket a szociális vagy társadalmi juttatásokat beépítjük az adózás rendszerébe, majd valamivel többet fognak fizetni. Hogy is néz ez majd ki a gyakorlatban? Mert természetes, hogy innentől kezdve együtt kell nézni az adózást és a szociális támogatást . Ki jár jól, és ki jár rosszul? A kollégáink elvégezték ezeket a számításokat, megnézték, hogy mondjuk, egykeresős egygyermekes családban, kétkeresős egy- vagy kétgyermekes családban - és folytathatnám a sort , ha mindezt megcsináljuk az adórendszerben,
