Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9080. szám), valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1188 kompromisszumkészségét kívánta jelezni az ellenzék számára, nem pedig a frakció, illetőleg a miniszterelnök között volt ellentét, vagy a minisztereln ök saját korábbi és későbbi véleménye, felfogása között. A lényeg azonban mindig az, hogy milyen törvényjavaslatot terjesztenek be, és erről Répássy képviselőtársam nem beszélt. 2006 nyarán a parlament megtárgyalt már egy törvényjavaslatot, amelynek minisz teri expozéját Petrétei József akkori igazságügyi és rendészeti miniszter mondta el. Ez a törvényjavaslat 298 főben határozta meg a parlament létszámát. Ha meggondolom, a 298 és a 300 között nem igazán radikális a különbség, lehetett volna akár 300 is, nem ez a kérdés lényege. Akkor a Fidesz és a KDNP egyértelműen elutasította ezt a törvényjavaslatot, noha az egyéni választókerületeket is tartalmazott. A javasolt megoldás ugyanis a német modellt vette volna át, mégpedig oly módon, hogy 149 képviselőt egyéni választókerületben választottak volna meg, tehát nagyon erősen megmaradt volna az egyéni választókerületi rendszer, ráadásul 50 százalékra nőtt volna ezek aránya a jelenlegi 45 százalékról, emellett 149 képviselőt országos listáról. A német modell termész etesen azt jelentette, hogy az egyéni választókerületi eredményeket is a listás szavazati arányok alapján kell figyelembe venni, és a keletkezett többletmandátumokkal valóban megemelkedett volna a parlament létszáma 302 vagy 304 főre, sokkal többre semmiké ppen nem, ahogy ezt a német tapasztalatok is jelezték. Teljesen egyértelművé vált 2006 nyarán, hogy nem az az alapkérdés a Fidesz számára, hogy vannake egyéni választókerületek vagy nincsenek, hanem az az alapkérdés, hogy mindenképpen elutasítja a rendsze r érdemi arányosítását abból kiindulva, ami természetesen minden párt számára legitim lehetőség, hogy az egyéni választókerületi megoldás, különösen annak kétfordulós francia abszolút többségi formája a párt számára előnyös; '98 és 2002 ezt egyértelműen bi zonyította, 2006 egyébként ennek ellenkezőjét igazolta. Tehát nem azért bukott el a 2006os javaslat, mert az egyéni választókerületeket nem tartalmazott, hiszen, mint az előbb említettem, nőtt is valamelyest ezen körzetek aránya a rendszer egészén belül, hanem az elutasításnak az volt a döntő oka, hogy a szisztéma arányosít. Az akkori vitában természetesen felmerült az is, hogy túl magas a létszám. Ebben a kérdéskörben mozdult el a kormány, illetőleg a miniszterelnök a korábbi álláspontjától. A 200 fő azt jelenti - legfeljebb 200 fő szerepel a 9086. számú törvényjavaslatban , hogy a kormányzat elfogadja a Fidesz álláspontjának egy rendkívül lényeges elemét, tehát a kompromisszumkészségét jelzi. Az más kérdés, hogy amikor általában a kormány a kompromisszum készségét jelzi az ellenzék felé, akkor ez nem pozitív megítélést vált ki, hanem olyan reakciókat, mint amilyenekkel Répássy képviselőtársam egyébként színvonalas hozzászólásában találkozhattunk. (Dr. Répássy Róbert: Köszönöm szépen.) (12.40) Mi a dolog lé nyege? Az a dolog lényege, hogy mihelyt azt mondja a kormányzat, hogy 200 - illetőleg a konkrét törvényjavaslatban 199 - fő legyen a parlament létszáma, akkor kiderül, hogy a másik oldal részéről nem kap kompromisszumkészséget. Tehát a másik oldal nem hajl andó elmozdulni a korábbi álláspontjától, hanem elvárja azt, hogy a saját álláspontjának feladására kizárólag a kormányoldal kényszerüljön. Ebből pedig az következik, hogy nincs igazán esélye - sajnálattal kell megállapítom - annak, hogy a kormány által be nyújtott törvényjavaslatot a parlament elfogadja, s ezáltal megvalósuljon valóban a kisebb parlament, mégpedig racionális keretek között. Nem szerencsés a vitákban a személyekre való hivatkozás, az argumentum ad hominem érvelés. Ez egyszer azonban erre még is rákényszerülök, mert konzervatív politikusok jelentették ki azt, hogy a vegyes választási rendszer csak egy bizonyos létszám felett alkalmazható. 1989ben az Ellenzéki Kerekasztal megbeszélésein, amikor Antall József győzködte partnereit egy kompromissz umos megállapodás szükségességéről, önmaga fejtette ki, hogy lehetetlen 300 fő alatti parlament esetén a vegyes rendszert érvényesíteni. Hozzá kell tennem, hogy talán 250 főnél ez még érvényesíthető lenne, de 200 főnél ez teljes mértékben lehetetlen. Tegna p a bizottsági vitában utaltam egy másik kiváló konzervatív személyiségre, Salamon Lászlóra, aki a vitában részt vett - most is , ő azt írta le 1999 tavaszán, hogy lehetetlen 176 alá