Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
51 stratégiáját. Sze rintem ennek a vitának az volt és most is az a fő célja, hogy beszéljük meg, hogy mi az a nemzeti stratégia, amellyel előre kell menni, mi az, amit meg kell csinálni Magyarországon annak érdekében, hogy elérjük azt, amit el szeretnénk érni. Úgy látom, hogy akkor, amikor az a feladat, hogy beszéljünk nemzeti stratégiáról, hogy az ország törvényhozói nézzenek azzal szembe, hogy milyen helyzetben van az ország, és mit kell tenni, akkor mintha sokan megijednének ettől a lehetőségtől, ettől a felelősségtől. (12. 40) Lassan kezdem érteni az interjúkat követően is, meg az itteni vitát hallva, látva, hogy Boross miniszterelnök úr miért köszön el a Háztól pár nap múlva. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mehetsz te is!) Hiányozni fog a miniszterelnök úr, gondolom, hog y nem csak a Magyar Demokrata Fórum képviselőinek, nekünk is. Nem könnyű a Magyar Országgyűlésben tisztességes, kiegyensúlyozott vitát folytatni. Nem könnyű! Az, amit az elmúlt soksok évben létrehoztunk, olyan erővel köt mindnyájunkat - én azt mondom, hog y minden bizonnyal engem is , amiből nagyon nehéz kitörni. Ön azok között volt, akik az elmúlt időszakban sokszor mutattak erre példát, azzal együtt is, hogy amikor ön volt miniszterelnök, sőt különösen azt megelőzően, amikor belügyminiszter volt, azt his zem, hogy mi vagy azok a politikusok, akik az én pártomat képviselték, elég rendesen, helyenként cudarul vitatkoztak önnel. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ön ennek a parlamentnek, ami az elmúlt években tette a dolgát, egy rendkívül színvonalas, felelős, á llamférfihoz méltó szereplője volt. Köszönöm szépen, de sajnálom, hogy elhagy bennünket. Vigyázzon magára! (Taps.) Köztársasági elnök úr évnyitó beszédében azt mondta, és napokkal ezelőtt, amikor találkoztunk, megerősítette, hogy a cselekvés fő felelőssége a kormányé. Én ezzel egyetértek. De hozzátett még valamit, még mielőtt mindenki lelkesen tapsolna, hozzátett még valamit. Azt mondta, hogy felelőssége mindenkinek, függetlenül attól, hogy kormányon van vagy nincs, hogy tegye világossá a programját, hogy m it akar csinálni. Ha nem is szó szerint, de tartalmilag ezt mondta. Magam is ezt gondolom. Ki lehet használni a parlament vitáját arra, hogy a rendelkezésre álló, mondjuk, 30 percben ostorozza valaki a kormányt. Ez ellenzékként, őszintén szólva, lehetősége . Bármire lehet használni 30 percet. Lehetne úgy is dönteni, hogy nem velem foglalkozik az ellenzék, hanem az országgal. Belátom, ez egy merész döntés; belátom, ez kockázatos. De szerintem, aki évek óta másról sem beszél, mint hogy felkészült a kormányzásr a, aki ma egyébként a parlament feloszlatását kezdeményezte, az mondhatna már nekünk háromnégy mondatot, hogy azonkívül, hogy erős Magyarországot akar - mi is azt akarunk , hogyan csinálná. Tudom, erre azt szokták mondani, hogy olvassunk több újságot. Né zzék, ha olvasom az újságot, abból csak azt látom, hogy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, hogy ki fog derülni, hogy nincs úgy önmagában megoldás Magyarországra, hogy jön miniszterelnöki vagy más szerepben a jó király, ráteszi a kezét az ő nemzetére, és a zt mondja, hogy: gyógyulj, nemzet; a nemzet pedig gyógyul, és elindul. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Van, aki így gondolja. Van, aki azt mondja, hallgatom talán a legutóbb felszólalt független képviselő urat, aki maga hivatkozott fiatalságára, ezért tal án ebben az esetben nem bántom, ha azt mondom, hogy képviselő úr, szerintem annyi nem elég ám, hogy csodáljuk a szlovák példát. Olyan jó lenne, hogyha legalább az ön korosztálya egy picivel jobb lenne, mint például a miénk. Mi sok hibát elkövettünk. Tudja, képviselő úr, hogyha ön csodálja Szlovákiát, akkor nyilvánvalóan pontosan tudja, hogy Szlovákia bizony éppen nagyjából azzal a 3000 milliárd forinttal költ kevesebbet, amiről beszélt Kóka képviselő úr, amiről beszélt Herényi képviselő úr. Ahhoz, amit Szlo vákia csinál, 3000 milliárd forinttal kevesebb kiadást kellene produkálni adósságszolgálaton kívül. Képviselő úr! Az az igazi intellektuális és politikai bátorság, nemcsak önnek, hanem úgy látom, az önhöz mára már közelebb álló másik ellenzéki pártnak, az az igazi bátorság, amikor valaki csodálatra méltónak tartja Szlovákiát, azt mondja, hogy: és akkor hölgyeim és uraim,
