Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
48 skandináv országokra jellemző, hogy az állami újraelosztás mértéke az 50 százalékot meghaladja. Ha megvan a politikai egyetértés és konszenzus, akkor a következő lépés a szakmai szervezetekkel való egyeztetés és eg yetértés megszerzése, és a végén egy igen komoly társadalmi egyetértés, társadalmi konszenzus. Ha ez így épül egymásra, akkor a siker garantált. Hadd idézzek én is Bokros Lajos legutóbbi tanulmányából, ami a képviselőket, minket három csoportba sorol. Azt mondja, hogy egyes képviselők sokasága nem is érti, miért van szükség reformokra. Sajnos ennek számos jelét látjuk. A következő csoport ugyan érti, de nem áll érdekében, hogy ezeket megvalósítsa. A harmadik érti, érdekében is áll, csak nem tudja kellő ered ményességgel kommunikálni a szükségességét, és ezért elhal, elakad a dolog. Ha a társadalmi egyetértés - politikaiszakmai - megvan, akkor nekivághatunk ezeknek, és akkor a kiadási oldal megtakarításával valóban olyan helyzet teremthető, hogy a magyar gazd aság fejlődési pályára állítható, de enélkül ez nem fog menni. Amennyiben a kormánynak olyan javaslatai lesznek, amelyek ezt az irányt követik, akkor természetesen számíthatnak arra, hogy akár ellenzéki pozícióból is ezeket a törekvéseket hajlandóak vagyun k támogatni. Még néhány olyan dologról, amire szükség lenne, és azonnali politikai és kormányzati aktivitást igényel. Igen komoly gazdaságdiplomáciai erőfeszítéseket kellene tenni, mégpedig azért, mert ez az európai szintű vagy világméretű válság, amely a multikat is sújtja, nyilván arra fogja őket ösztökélni, hogy az anyavállalatok és az anyaországok a megszorításokat először ne a saját hazájukban érvényesítsék, hanem mondjuk, olyan országokban, mint Magyarország, ahol leányvállalataik vannak. Gazdaságdipl omáciai aktivitás kérdése, hogy tudjuke ezek negatív hatásait tompítani. De nagyon nagy szükség lenne gazdaságdiplomáciai tevékenységre az eurózónához való mielőbbi csatlakozás elérése érdekében is. Az IMFhitelre több okból volt szükség, de legfőképpen a zért, hogy egy rendkívül drága, rendkívül ingatag és sebezhető pénzügyi rendszert képesek legyünk működésben tartani. Igen komoly megtakarítást jelentene úgy Magyarországnak, mint az Európai Uniónak - hiszen az ő kölcsönét is igénybe kellett vennünk , ha lehetővé tenné a mielőbbi eurózónához való csatlakozást, de itt megint vissza kell térnem arra, hogy ennek vannak belpolitikai feltételei. El kell hitetnünk az Európai Unióval, hogy amit az egyik kormány meghoz - remélem, hogy politikai egyetértés birtokáb an , azt a következő kormány nem fogja keresztülhúzni és nem fogja átírni, mert akkor hiteltelenné válunk az Európai Unió előtt. Az Unió pedig azt vehetné tudomásul, hogy a saját országai, a legfejlettebb országai sem képesek teljesíteni azokat a feltétel eket az euró birtokában és erős gazdasági háttérrel, amelyet tőlünk elvárnak a mi gyenge forintrendszerünk birtokában és lehetőségeivel, tehát itt komoly lehetőségeink lennének és adódnának. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a forintárfolyam esésének lehetnek azért előnyei is, hiszen az import drágul, az export olcsóbbá válik, ami a hazai kis- és középvállalkozók exportlehetőségeit nyithatná meg, és a hazai piacon való szerepük, jelenlétük is erősödhetne, miután egy mesterséges fék áll be az importban. Ezt ki kéne használnunk, és ennek a lehetőségeit értékesítenünk kéne. Az önkormányzatok vonatkozásában - és örülök, hogy miniszterelnök úr erről beszélt - az igazgatási rendszer méretének a csökkentése és a kiadáscsökkentés rendkívül fontos lenne, hiszen nincs még egy olyan ország, amelyik ilyen önkormányzati rendszert tart fönt. 3200 önkormányzat van, és elvileg mindegyik kistafírozható mindenféle drága hivatallal, a szakképzettség, illetve a szakmai felkészültség viszont hiányzik. Ez számos döntésben tet ten érhető. S korlátozni kéne az önkormányzatok kötvénykibocsátási lehetőségét, hiszen oly mértékben adósodnak el különösen a megyei és a megyei jogú városok önkormányzatai, olyan terheket vesznek a nyakukba, ami végső soron az állam terheit fogja növelni, és ami egyáltalán nem szabályozott és nem kontrollált.
