Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
27 más népek hasonló kritikus helyzetekben ösztönösen helyesebben, igazabban s a maguk közösségi érdekeinek megfelelően visel kednek. Nem az a lényeg ebben, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a széthúzó magyarral, hanem az, hogy a magyar nemzeti közösségben újból meg újból olyan módon vetődtek fel a döntő, az egész közösséget foglalkoztató és mego sztó kérdések, hogy annak következtében a közösség terméketlen, sehová nem vezető harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká lett.” Bibó István ezt mondta 60 évvel ezelőtt. Föltehetjük a kérdést: változott valam i, képviselőtársaim? Bölcsebbek lettünk? Világosabban látunk? Nem azt látjuk most is, hogy vakká lettünk, hogy ugyanazt a forgatókönyvet írjük történelmünkben, mint amiről Bibó István 60 évvel ezelőtt beszélt? Valóban van valamiféle történelmi fátum, amit mi beteljesítünk? Nos, képviselőtársaim, én azt gondolom, Bibónak igaza volt. Nekünk tanulni kell a történelemből, és nem fátumszerűen kell felfognunk a történelmünket, hanem úgy, hogy lássuk, ha valóban végzetszerűen teljesítjük hibáinkat; nézzünk szembe ezekkel a hibákkal, és változtassunk, próbáljunk meg másként cselekedni. (10.50) Hogyan lehet ezt a másként cselekvést megvalósítani? Nos, képviselőtársaim, én itt a mai parlamenti vitában szeretném rögtön az elején világossá tenni, hogy nem kívánom bűnbak ká tenni a miniszterelnök urat, mert ez az út sehová nem vezet. Nem kívánom diabolizálni a Fideszt, mert ez az út sehová nem vezet. Hanem arra szeretnék javaslatot tenni, hogy közösen, értelmesen hogyan tudunk valamiféle megoldást találni. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondta hetekkel vagy akár egy hónappal ezelőtt is, amikor a világgazdasági válságról beszélt, hogy többek között olyan tulajdonságok is okozták a világgazdasági válság kialakulását, illetve betetőzését, mint a kapzsiság és mohóság. Sokan támadták ezért a kijelentéséért. Én nem szeretném támadni és kritizálni, főleg azért nem, mert azt gondolom, értem, hogy miről beszélt. Megjegyzem, az amerikai elnök is hasonló gondolatokat kifejtett nem is olyan régen. Amiről beszélt, szerintem az, hogy a z erkölcsi értékrendünk, politikai felfogásunk hogyan kell hogy irányítson minket nehéz helyzetekben, többek között hogyan kell, hogy a józanság, a tisztelet és a szerénység legyen elsősorban a vezérlőelvünk most. Vagyis nem arra van szükség, hogy itt a pa rlamentben azt hallgassuk meg egymástól, hogy kinek van igaza, kinek van a kezében a bölcsek köve, ki tudja a tökéletes megoldást, hanem végre azzal a szerénységgel nézzünk szembe a helyzettel, hogy egyikünk sincs ennek birtokában, hogy a demokrácia annak a felismerése, hogy a közjó mindig vitában formálódik, és a vita arról szól, hogy egyikünk sem tudja sohasem tökéletesen azt a megoldást, ami egy adott helyzetre a legjobb lenne, hanem azt mindig kompromisszum árán kell elérnünk. Mi lehet ez a kompromisszu m ma, tisztelt képviselőtársaim? Én azt a javaslatot szeretném megtenni, hogy a politikai erők kössenek egy megállapodást egymás között. Ebben a megállapodásban legyen benne a Fidesz, legyen benne a Szocialista Párt, és legyen benne természetesen az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Szabad Demokraták Szövetsége is. Ez a megállapodás néhány alappilléren kell hogy nyugodjon. Először is, a Fidesz részéről e megállapodás azt kívánja, hogy a Fidesz adjon fel azzal a politikával, amelyben előrehozott válasz tásokat kér. Nézzen szembe a Fidesz azzal, hogy választások 2010ben lesznek, s a 2010es választásokon szabadon mindenki megmérettetődik. Aki a nép és a választók bizalmát bírja, az fogja a következő kormányt alakítani. A Szocialista Párt vállalja azt, ho gy végre a cselekvés útjára lép, hogy a kisebbségi kormány nem kommunikációs offenzívát indít, hanem azt mutatja meg, hogy hogyan kell cselekedni ebben az országban, hogyan kell végre a tettek mezejére lépni, hogyan kell a jól hangzó szóvirágok helyett iga zából a tettek mellé odaállni. Nekünk, a többi pártnak szintén ki kell vennünk a részünket ebből a megállapodásból. Azt gondolom, hogy az SZDSZnek is önkritikusnak kell lenni ebben a helyzetben. Önkritikusnak kell lennünk, mert tudjuk jól, hogy mindaz a h elyzet, ami kialakult Magyarországon,
