Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 teljesítményünket, hogy van egy könnyebb, titkos út, olyan út, amelyet csak akarni kell, s mi, politikuso k egymás legyőzésének végtelen szándékával egyre többször és egyre inkább, végül úgy látom, hogy elég sikeresen elhitettük Magyarországgal, hogy az ország sikere független azoktól az erőfeszítésektől, amiket meg kell tenni. (9.30) Hadd tegyek hozzá valamit - ezt mondom a kormánypárti képviselőknek, önmagunknak. Véletlenül sem szeretnék most méricskélésbe belemenni, abba, hogy kié a nagyobb felelősség. Nyilván mi mást mondunk, mint az ellenzék. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az ellenzék morgolódásá ból azt hallom, hogy ők valószínűleg mást mondanak, mint mi. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, ha Magyarország át akarja lépni saját árnyékát - pedig nem nagyon hiszem, hogy van más lehetősége , akkor tudomásul kell venni, hogy a holnap gon djaira nem lehet a tegnap még elfogadott válaszokkal megpróbálni válaszolni. Nem fog menni! Ha Magyarország azt akarja folytatni, amit az elmúlt egy évtizedben tett, ha mindenkinek csak annyi jut eszébe erről, hogy hogyan lehetne folytatni mindazt, amit ed dig tettünk, akkor Magyarország a válságot követően nem azok között fogja majd magát találni, akik a válságot a maguk javára fordítva megerősítették a pozíciójukat, és végleg odakötötték magukat Európa erősebb feléhez, hanem azok közé fog tartozni, akiket a válság végképp elgyengített. Van, aki azt mondja, hogy kormányváltásra van szükség. Ezt eldönti a parlament, és eldöntik a választók. (Nagy zaj a Fidesz és a KDNP soraiban. - Az elnök csenget.) Világos kérdés ez. Azt tudom mondani: ennél sokkalsokkal tö bbre van szükség. Arra van szükség, hogy a magyar politikai elit szembenézzen azzal a teljesítményével, amelyet az elmúlt tíz évben mutatott; hogy letegyen arról, hogy mint egy mély háborús árok szakítja széjjel Magyarország két felét, és mintha nem egy ne mzetet alkotnánk, mintha öldöklő háborúban kellene ennek az országnak felőrlődnie folyamatosan. Ez Magyarország igazi feladata, ez a Magyarország előtt álló igazi kihívás, és ha ezt megoldottuk, akkor ezt követően majdnem mindegy, hogy milyen kormánya van Magyarországnak, mert az ország egyik fele sem érzi azt, hogy ha a másik győz, akkor ő veszít, ha a másik győz, akkor az ő politikai közéleti létezése kerül végső veszélybe. Amíg háború van, addig nem lehet Magyarországon normális életet élni. Abba kell ha gyni a háborút. Abba kell hagyni egymás öldöklését. (Taps az MSZP soraiban.) Mit kell tenni? Azt gondolom, hogy három dologra kell koncentrálni annak érdekében, hogy Magyarország ennek a régiónak erős, megbecsült, sikeresnek tekintett országa legyen, és ma gát végképp Európa erős, fejlett feléhez kösse. Háború helyett békét, illúziókeltés helyett tisztességes, határozott reformpolitikát kell folytatni, harmadsorban pedig a politikai rendszer működésének egy sor féligazságával, hazugságával szembenézve át kel l alakítani az önkormányzati, országgyűlési választások, képviseletek rendszerét, az igazgatás rendszerét. És mindehhez ma hozzá kell tenni még egyet, és nem azért, mert három a magyar igazság és egy a ráadás: hozzá kell tenni a rövid távú válságkezelés fe ladatait; olyat, ami még nem feltétlenül a jövőről szól, hanem a ma megmentéséről szól. Igen, amiről beszélek, a politikai megegyezés, a béke, a reformpolitika, a politikai rendszer lényeges pontokon történő átalakítása. Ez kell a rendszerváltozás harmadik évtizedének új magyar társadalmi, gazdasági, politikai modelljéhez, mert többről van szó, mint költségvetési problémáról, többről van szó, mint növekedési problémáról. Igazi szembenézés szükséges ahhoz, hogy szembenézhessünk az elmúlt évtizedben alkalmazo tt társadalmi, gazdasági modell problémájával, és az uralkodó társadalmi, gazdasági, politikai modellen kell érdemi korrekciókat végrehajtani. Nem kevesebbre, hanem többre van szükség, mint reformokra. Hadd szóljak először is arról, amit a válságkezelésről gondolok! 2008 októberébennovemberében a legelső dolgunk az volt, hogy először is biztosítsuk a betétesek védelmét, nyújtsunk garanciát valamennyi betétesnek. Ez fontos volt. Fontos volt, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát. Aztán megállapodást kö töttünk a bankokkal, hogy a bankok a
