Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - Dr. Havas Szófia (MSZP) - az egészségügyi miniszterhez - “Számadás” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP):
1578 Köszönöm szépen, miniszter úr. Kérdezem a tisztelt képviselő urat, hogy elfogadjae választ. Öné a szó, parancsoljon! DR. PESTI IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Én párbeszédről beszéltem, és nem néhány jelentéktelen gesztusról. Miután a kamarát szétverték, és utána egy jelentéktelen ügyben elfogadja a kamara kérését, ez nem párbeszéd, hanem egy kötelező gesztus. Ami a volumenkorlátot illeti : még nem került a parlament elé, és isten tudja, hogy végül is mi lesz a végső anyag. A másik: senki sem ilyen optimista. Ön arról az egyszerű összefüggésről beszélt, hogy ha valamelyik szám nagyobb a matematikában, akkor az nyilvánvalóan nagyobb. Csak az t felejti el hozzátenni - és ezt már megszoktuk , hogy sokkal többet vonnak el a nagyobb számból, és a különbség majd negatív lesz. Hiszen a mostani költségvetésben a teljes gyedet, több mint 90 milliárd forintot vonnak el a járulékokból, és ezért nem töb b, hanem kevesebb fog jutni. Az a szerencse, hogy önön kívül valamennyi kórházi vezető, valamennyi egészségügyi vezető úgy látja, ahogy mi látjuk, és nem úgy, mint ön. Köszönöm szépen. Nem tudom elfogadni a választ. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszter úr válaszát 204 igen szavazattal, 168 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta. Dr. Havas Szófia (MSZP) - az egészségügyi miniszterhez - “Számadás” címmel ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Havas Szófia, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: “Számadás” címmel. Havas Szófia képviselő asszonyt illeti a szó. Parancsoljon! (Zaj. - Csenget.) DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb koll égám is felvetette, hogy ön párbeszédet ígért. Én arra szeretném felhívni a figyelmet: önt körülbelül fél évvel ezelőtt, áprilisban hallgatta meg az egészségügyi bizottság - akkor még jelöltként - mindazokról a feladatokról, amiket tervezett végrehajtani a következő időszakban. (14.50) Eltelt hat hónap, tele viharral, gazdasági válsággal és tennivalóval bővelkedve. Úgy gondolom, hogy elérkezett az az idő, amikor célszerű számba venni mindazokat a feladatokat, mindazokat a problémákat, amelyeket ön közép- és hosszú távon elvégezni kívánt. Vegyük sorra, melyek ezek a feladatok és kérdések, és a legfontosabbak! Ön azt mondta, hogy az egészségügy rendkívüli módon átpolitizált, ezt mindenképpen célszerű lenne csökkenteni, mert ennek következtében a bizalom csökke nt, megingott az egészségügyi ellátórendszer és a benne dolgozók iránt is. Ezeknek a dolgozóknak a presztízsét mindenképpen vissza kellene állítani. Mit tett ön ennek érdekében? Sikerülte stabilizálni, ahogy ígérte, a háziorvosi rendszert is? Ugyanezen a meghallgatáson ön említette, hogy az egészségügyi rendszernek finanszírozhatónak kell lenni. Általában azt szokták mondani, hogy egy miniszter erejét az szabja meg, hogy egy