Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 7 (162. szám) - „Magyarország megújításának lehetséges irányairól” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
964 évvel előbb hal meg, mint a többségi társadalom. Pedig ott sem jó az arány. Ezért azt gondolom, hogy nem lehet ma félvállról venni azt, hogy a magyarországi cigányság egészségügyi helyz ete hogyan alakul. Ezért visszatérnék oda, hogy elsősorban a prevenciós programokra, a szűrésekre mindenképpen szükség van, a megelőző programokra, de még nagyobb szükség van arra, amit a programban láthatunk, hogy munkához tudjuk juttatni a roma embereket , oktatási sikereket tudjunk elérni a roma gyerekeknél, mert igazából a mentális leépülésben látom a legnagyobb problémát. Ha mentálisan nem tud leépülni a roma ember, akkor nem lesz az, amit most láthatunk. Ezért tehát támogatja a cigányság nagyobb része - nem a teljes cigányság nevében beszélek - azt a programot, amit ma megvitatunk, és természetesen mi is megegyezést szeretnénk ebben a programban. A magyarországi cigányság nagy részének nevében mondom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP sora iban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Úgy látom, az előbbi téves megjegyzésem nem tántorította el Bernáth Ildikót attól, hogy szólásra jelentkezzen. Elnézést, csak a soksok nullát láttam, fölötte nem vettem észre, hogy a Fideszfrakciónak van mé g 53 perces időkerete. Úgyhogy legalábbis az én várakozásaimhoz képest kicsit hosszabb lesz a vita, mint amit első pillantásra gondoltam. Nos, tisztelt Országgyűlés, maradunk a monitoron is látható, előre jelzett, önök által is ismert sorrendnél. Bernáth I ldikó következik, a Fideszfrakcióból; őt majd Kormos Dénes követi, az MSZPből. (19.10) BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Most már több mint öt órája vitatkozunk a szocialista frakció által vitairat nak, véleményünk szerint fizetett politikai hirdetésnek elfogadott dolgozatról, ami nem nevezhető programnak. De talán nem is baj, hogy nem programról vitatkozunk, hiszen az elmúlt néhány évben a programok tömkelegével ismerkedhetett meg akár a parlament, akár a választó. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül néhány programot - vagy annak legalább a címét, nevét - elsoroljak önöknek. Kezdődött ilyennel, hogy Lendületben az ország, száz lépés programja, Útközben, ötéves adócsökkentési program, Erős kö ztársaság, sikeres Magyarország, aztán jött a kormányfő kilenc pontja, aztán Új egyensúly, az őszödi elvek, Új Magyarország, Szabadság és szolidaritás, a kormányprogram kiegészítése, Új Magyarország fejlesztési terv, konvergenciaprogram, Szembenézés, zászl óshajóprogramok, a kormányfő újabb pontjai - ami 48 volt , aztán hétpontos köztisztasági csomagja, aztán az új polgárosodás programja, az új tulajdonosi program, az Új iskola, új tudás és most a Megegyezés. Ha valamit kihagytam, azért szíves elnézésüket k érem, és kérem, tegyék meg, hogy kiegészítik ezt a felsorolást. Ennek a soksok programnak a felsorolása sem vett el sok időt abból, amit itt most eltöltöttünk, de ha ezt most önök végighallgatták, akkor lehet, hogy velem együtt másoknak is eszébe jutott a z a magyar közmondás, hogy sok beszédnek sok az alja. Mert mi lett ezeknek a programoknak a következménye? Hogyha megnézzük, mi történt a gazdaságban, a gazdaságpolitikában, mi történt a foglalkoztatás alakulásában, változásában, akkor bizony pozitív és er edményekről beszámoló témákat, ügyeket, számadatokat felsorolni nem tudunk. Hiszen ahhoz, hogy a foglalkoztatás bővüljön, hogy az emberek létbiztonságban élhessenek, és ne azért féljenek, mert reménytelennek látják a helyzetüket, és ne azért aggódjanak nap ról napra, hogy vajon holnap lesze még munkájuk, ahhoz a gazdaságnak működnie kellene, a gazdaságnak növekednie kellene, új munkahelyeknek kellene létrejönnie, a meglévőknek jó lenne megmaradnia. Mert csak ez az, ami elősegíti, hogy az embereknek munkája legyen, és biztonságban érezhessék magukat. Hogyha kitekintünk, az Európai Unió tagországaiban elért eredményeket figyelembe véve azt látjuk, hogy Magyarország a 27 tagország között a foglalkoztatást illetően a 25. helyet foglalja el. Az
