Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
10 polgárok nagy örömére, minden szakaszán szinte épül az M6os, talán holnap adjuk át az M0s keleti sz ektorát, és Dunaújváros után átadásra kerül lassan a Megyeri híd is. (Taps az MSZP soraiban.) Eközben az Európai Unió úgy döntött, hogy az Unió első innovációs és technológiai központját, intézetét ide hozza Budapestre. Köszönet mindazoknak, akik ennek ér dekében tevékenykednek. Éppen ma alakul meg az igazgatósága, hála a jó égnek, ebben egyébként egy magyar képviselő, Magyar Bálint is ül. Gratulálunk neki. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) És miközben az innovációs központ Budapestre érkezik, ugyanazon a napon úgy döntöttek Németországban, hogy több mint egy évtized után, mikor a Mercedes újra gyárat épít külföldön, Magyarországot és Kecskemétet választja. Ezek történtek az elmúlt hónapokban. (Taps az MSZP soraiban.) Ha elértünk ide, akkor az a kérdés, h ogy merre tovább. A kormánynak az álláspontja, a meggyőződése nem változott, hogy Magyarország jövője arról szól, hogy képesek vagyunke megerősíteni a munkának és a tudásnak a becsületét, képesek leszünke megerősíteni a demokratikus normák betartásának a becsületét, képesek leszünke veszekedés helyett megegyezni, megállapodni arról, hogy merre menjünk tovább. Természetesen a kormányzás több mint lépések sokasága, a kormányzásban ott kell hogy legyen valamilyen távlatosabb vízió. Az elmúlt években akárhán yszor is beszéltünk programról, minden program mögött ugyanaz az egy szándék állt, ugyanaz a cél vezérelt szocialistákat, szociáldemokratákat, és azt gondolom, hogy liberálisokat is, az, hogy teremtsünk egy nyugatos, polgári Magyarországot; mi, szociáldemo kraták, szocialisták úgy gondoltuk, hogy mindezt természetesen a társadalmi igazságosság és az egyenlőség eszményének képviseletében is. (13.20) Most sem más a cél. Azt gondolom, a megegyezésnek elsősorban arról kell szólnia, hogy hogyan lesz Magyarországb ól egy nyugodt, nyugatos, gyarapodó polgári ország. Ez az, amit lehet és érdemes képviselni. Hogyan leszünk európaiak, és maradunk egyben patrióta magyarok? Erről szól a megegyezés, amit az országnak ajánlunk. Amennyire értem a közéleti vitákat, nagyjából kétfajta utat ajánlanak a megszólalók. Vannak, akik radikális megoldásokat javasolnak; radikális megoldást a politikában, például a parlament feloszlatását. Ki fog derülni, talán éppen ma, hogy itt a parlamentben ők vannake többen, vagy ők vannak kevesebb en. Aztán vannak, akik radikális megoldásokat javasolnak akár szociálpolitikában, akár gazdaságpolitikában. Igen, radikális megoldásnak gondolom, ha a segélyért Magyarországon dolgozni kellene. Azt gondolom, hogy ez így, így mondom, semmiképpen nem jó. De azt sem tekintem mérsékelt megoldásnak, ha valaki úgy gondolja, hogy Magyarország összes kihívására egyetlenegy válasz adható, mondjuk, egy radikális adócsökkentés. Ennél énszerintem árnyaltabb megoldás kell, mérsékelt, okos politika, olyan, amely nagyon s ok területen egyszerre, határozottan, egyébként valóban, helyenként reformszándékkal, de mindenképpen az ország alkalmazkodóképességének megtartásával, ha kell, felgyorsításával változtat dolgokat, így tenné jobbá, így tenné működőképessé Magyarországot. M elyek annak a megegyezésnek a legfőbb céljai, irányai, eszközei, amelyet Magyarországnak javaslunk? Nézzék, a miniszterelnök fizetésében, azt hiszem, benne van, hogy naponta meg kell hallgatnia, mennyi mindenre szeretnének az emberek több pénzt kapni a köl tségvetésből. Sőt, azt hiszem, ha nem veszik zokon, talán az is benne van, hogy ezek egyikéremásikára illik tudni nemet mondani, mert az is a feladat. Évek óta kerülgetjük, mint macska a forró kását, hogy igazából mi is az a nagyon kevés számú terület, ah ol el merjük vállalni, kormány és ellenzék közösen, hogy igen, oda nagyobb arányban költünk, mint ahogyan növekszik közös gazdagságunk. Hozzáteszem, szinte mindenki ezt szeretné hallani a saját területén. Ha mindenkinek igent mondanánk, akkor nem mondanánk igazat, akkor illúziót kergetnénk.
