Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 7 (162. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
846 lehetetlen helyzetbe, mintegy 6 milliárd forintot tudtunk azon az ágon kifizetni, hogy utólag engedtük a rendszerbe a belépést, amikor már a káresemény megtörtént. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb elkötelezettséget biz onyító történetet nem nagyon tudnak felmutatni, és ráadásul ezt még el tudtuk fogadtatni az Európai Unióval is, ugyanis ez azt jelenti, mint hogyha valaki összetöri magát az autójával, és utána köt rá cascót. Nem egy tipikus ügy, azt gondolom. Az idén ugya ncsak több ízben próbáltunk beavatkozni, hiszen azt látjuk, hogy ha abban az évben nagyon magas a termés, akkor nyilván a feldolgozóüzemek a korábbi évi magasabb árakból adódó veszteségeiket próbálják egyértelműen a termelők irányába áttolni. Ebbe is próbá ltunk besegíteni, de a mozgásterünk annyira korlátozódott, hogy de minimis támogatást tudunk adni, tehát nem az árhoz tudunk hozzájárulni, hanem a tavalyi fagykár kapcsán megnövekedett költségekbe tudunk úgy besegíteni, hogy nyilván figyelembe kell vennünk azt, hogy lényegesen több növényvédelmi munkát igényelt az idei termésnek a biztosítása. Ez 70 ezer forint hektáronként, ezt még ebben az évben valamennyi olyan almatermelő, aki léalmát értékesít, meg fogja kapni. Én is azt gondolom, képviselő úr, hogy a két szakágazatnak mindenképpen szerkezetváltásra van szüksége. Ezért is indítottunk be különböző támogatási programokat, amire azért, megmondom őszintén, igazából csak a rendszernek a nagyobb szereplői jelentkeztek. Ez egy kicsit elgondolkodtató, ugyanis l ehet azt vitatni, hogy most önköltségi ár alatt vásárole valaki, de azt is meg kell néznünk, hogy Európán belül meg a világpiacon a mi önköltségünk versenyképese vagy sem. Tehát az a szerkezetátalakítási program, ami azt jelenti, hogy inkább fele terület ünk legyen, de azon hatékonyan termeljünk, úgy tűnik, hogy sokak számára vonzó, és ezért rengeteg pályázat érkezett azzal a feltétellel is, hogy a korábbi területnek egyegy térségben csak a fele lehet a következő időszakban új ültetvény. Ezt természetesen egyeztettük a szakmai szervezetekkel, és mindenki egyetértett abban, hogy a korábbi, 3040 éves kultúrákat mindenképpen meg kell szüntetnünk. Ugyancsak nagy érdeklődés van olyan szőlőterületek iránt, amik már régóta nincsenek a termelésben, de miután nyil vántartásban vannak, esetleges hamisításhoz szükséges papírokat is ki lehet róluk adni, ezeknek is szükséges az eltávolítása a rendszerből, tehát valósan azoknak az ültetvényeknek kell megmaradni, amelyek hosszú távon versenyképesek tudnak lenni. Nyilván l ehet keresni az okát a felvásárlók környékén is a problémának. Az egyik legnagyobb bajunk az, és ezért van nagyon nehéz helyzetben a kormány, hogy a zöldséggyümölcs ágazatban a forgalmazás nagyjából 3540 százaléka feketén történik. Ezt mi rengetegszer el mondtuk, rengeteg intézkedéssel próbálkozunk, de állandóan falaknak ütközünk, mert mindig vannak vélt vagy valós sérelmek, amelyek miatt a nagyobb szigort a teljes termékpályán be kívánjuk vezetni. Úgy gondolom, hogy erről nem szabad leszállnunk. Európában sem adnak természetesen minden szál virág után meg minden egyes darab gyümölcs után számlát, de azért az se normális, hogy egy termékpályán, mondjuk, a 3040 százaléka az árunak gyakorlatilag feketén és négyöt áttételen keresztül kerül forgalmazásra. Ezt megint csak úgy tudjuk megtenni, ha a szereplői kör ebben partner, és megpróbálják alul is az önszerveződést olyan szintre vinni, hogy ebben ne legyen hiba. Azt gondolom, hogy rengeteg egyéb intézkedést kell tennünk például a szőlő kapcsán. Első évben sik erült nemzetközi megállapodást kötnünk soproni szőlő ausztriai feldolgozására. Nyilván ezt a jövő éves jelölési szabályok változásával újra át kell majd gondolnunk, de ebben az évben például 1000 tonna szőlőnek az ilyen típusú feldolgozását segítheti. Egy nagyon intenzív akciót indítottunk el az úgymond illegálisan beérkezett importborokkal szemben, amik - már mi is látjuk - nagyon komoly piaczavarók, hiszen ellentétes számokat tapasztalunk a saját nyilvántartásaink, amik 100 ezer hektoliteres importról szó lnak, és az olasz hatóságok nyilvántartásai között, amik pedig 400 ezer hektoliteres exportról szólnak, nálunk meg az import 100 ezer hektoliter.
