Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 6 (161. szám) - Az ülés megnyitása - Az Országgyűlés elnökének megemlékezése az 1948-49-es forradalom és szabadságharc október 6-ai nemzeti gyásznapja alkalmából - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
713 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 7. ülésnapja 2008. október 6án, hétfőn (13.02 óra - Elnök: dr. Szili Katalin Jegyző: Podolák György) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm valamennyi képviselőtársamat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunk munkáját akár az ülésteremben, akár a televízió nyilvánossága előtt. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 7. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Szűcs Lajos jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem képviselőtársaimat, ne mulasszák el csipkártyájuk olvasóba helyezését. Az Ors zággyűlés elnökének megemlékezése az 194849es forradalom és szabadságharc október 6ai nemzeti gyásznapja alkalmából ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves gyászoló Magyar Honfitársaim! Az 1848as szabads ágharc mártírjaira emlékezve kezdjük mai munkanapunkat, megemlékezéssel gyászunkról és egyben büszkeségünkről is. Október 6a több mint másfél száz éve nekünk, magyaroknak a gyász és a hősökre emlékezés napja, és 2001 óta a nemzet gyásznapja is: megemlékez és az aradi tizenhármakról és a mártírhalált halt gróf Batthyány Lajosról, első felelős magyar miniszterelnökünkről. Ezen a napon az 1848as magyar szabadságharc leverését követő megtorlás többi áldozatára, a magyar szabadságért életét áldozó valamennyi má rtírunkra kegyelettel gondolunk. Gyászoljuk azt a napot, amikor tizenhárom hadvezetőnk és első felelős magyar miniszterelnökünk golyó, illetve kötél általi kivégzésével nemzetünket fejezte le az akkori politika. Nemzetünket, amely azért küzdött, hogy hazán k szabad, egyenjogú és másokkal egyenértékű legyen. Gyászolunk, de egyben büszkék is vagyunk. Mindannyiunk szívét büszkeséggel tölti el a tántoríthatatlan, méltóságteljes és önfeláldozó szabadságszeretet emléke, amit október 6a jelent számunkra. Vértanúin k szabadságszeretete igazi tanúságtétel arról, hogyan lehet egy igaz ügyet közösen szolgálni, és hogy nemcsak az lehet igaz magyar, aki magyarnak született. A kivégzettek között volt horvát, örmény és szerb, birodalmi és hazai német, volt, akit családi köt elékei, volt, akit vagyoni és társadalmi helyzete vagy csak egyszerűen katonai alakulata kapcsolt a magyar ügyhöz. De mindannyian egyet gondoltak: az eskü kötelez. Tisztelt Képviselőtársaim! Vitáink ma hangosak. Sok tekintetben nem értünk egyet a hétköznap okban, de a közös emlékezés csendje nem tűr meg haragot és hangos szót. A nemzeti gyász összeköti azokat is, akik a teendőkről másként vélekednek. Ám a közös célt tartsuk észben, demokratikus eszközökkel, a jogállam normáit követve szolgáljuk hazánkat; mer t ez a haza választóink és polgáraink akarata. A tábornokok és katonák, arisztokraták és közrendűek összefogása, egyetlen célért folytatott küzdelme figyelmeztessen bennünket, a politikussá emelő nép bizalmával nem élhet senki vissza, közös sorsunkat, közö s nemzetünk jövőjét nem szabad százfelé szakítanunk.
