Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
700 Az egészségügyi és társadalombiztosítási hozzájárulásoknál kiemelném, amiről itt vita is volt, hogy több mint 600 ezer fő befizetését rendeztük a társadalombiztosítási alapokban. Ez a zt jelenti, hogy az év során végzett folyamatos ellenőrzések kiszűrték, hogy kik nem fizetik a tbjárulékot. Ennek kettős haszna volt. Egyrészt volt egy közvetlen, direkt haszna, hiszen a bevételek jelentősen megemelkedtek. Volt egy másik, úgynevezett indi rekt haszna, hogy a gazdaság kifehérítéséhez igen jelentős mértékben hozzájárultak ezek az ellenőrzések. Hiszen ha az érintett dolgozott, rögtön rájött, hogy a munkahelyén nem jelentették be, és ezért nincs mögötte ilyen típusú fizetés, tehát nem fizették a tb- és egyéb hozzájárulásokat. Ez egy nagyon jelentős előrelépés volt, gyakorlatilag egy más típusú reformot is értelmezhetünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy a törvényesség betartásának ellenőrizhetőségét, számonkérhetőségét modern technikai eszközök kel megteremtettük. A negyedik jelentősebb lépés volt az oktatáshoz kötődő reformlépések és intézkedések. Ez minden területet, mind a közoktatást, mind a felsőoktatást elérte. Itt a közoktatás esetében említettem a kistérségi lépéseket, és említhetnék még jó néhány más programot, amelyek 2008ban teljesednek igazán ki. A felsőoktatásnál lényeges lépésnek tekintjük azt, hogy a felsőoktatás finanszírozását jelentősen befolyásolja az a tény, hogy a hallgatók elsősorban mely iskolát, mely oktatási intézményt vá lasztják. Nyilván a választásuk is elsősorban a jobb felsőoktatási intézményekre esik, és ezek a finanszírozásban is nagyobb szerepet kapnak, illetve nagyobb szerepet vállalhatnak. Ezek a programok, amiket mondok, természetesen konkrétumok, amelyek bizonyo s értelemben igazán nagy stratégiai kérdést vetettek fel. 2007ben a magyar társadalom, a hozzászólásom elején már mondtam, egy dilemma előtt állt. Ez a dilemma úgy szólt, hogy az ország gazdálkodása, adórendszere, költségvetése hogyan alakul. Egy angolszá sz típusú költségvetési rendszert dolgozzunke ki, ami azt jelenti, hogy az állami szerepvállalás jelentősen visszaszorul, és megerősödik az öngondoskodás; vagy egy északeurópai adórendszerre és állami szerepvállalásra gondolunk, ahol az állam szerepe jóv al erősebb, és az egyéntől jóval több adót von el. A kettőből nem lehet olyan vegyületet létrehozni, hogy azt mondjuk, hogy ne fizessünk annyi adót, választjuk az angolszász modellt, de nagyon sokat gondoskodjon rólunk az állam, tehát itt válasszuk az észa keurópait. Valahogy a közgondolkodásban talán inkább ez az, ami gyökeret vert. Ezzel biztos, hogy szakítanunk kell. Vagy ezt, vagy azt az utat kell bejárnunk. Viszont azt is tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, hogy a társadalom egyszerűen végiggondo lja, és azt mondja, hogy jó, akkor most ez történjen, hiszen a társadalom különböző rétegeit, különböző korosztályait, különböző státusú tagjait másként érintik ezek a dolgok. Célszerű eldöntenünk azt, hogy merre menjünk tovább. Ebben az esetben nagyon jó vitának tartom azt, ami felmerült, főleg már az idei év során, hogy a segélyek helyett inkább munkát adunk. Ha több dolgozónk van, több ember jut munkához, akkor nagyobb adóbevételek vannak, és ebben a pillanatban lehet csökkenteni az adóbefizetéseket. Err e a rendkívül fontos kérdésre tudunk ilyen értelemben választ adni. De ahhoz, hogy több adóbevételünk legyen ilyen értelemben, hogy több ember fizessen kisebb adót, a gazdaság élénkítésére is szükségünk van. Ehhez az élénkítéshez adnak számunkra lehetősége t az európai uniós támogatások. Úgy érzem, a következő évek során felgyorsulnak ezek a beruházások, és kettős értelemben teremthetnek munkahelyet a számunkra. Az egyik értelme ennek, hogy a beruházás, az építőipar fellendülésével, az ehhez kapcsolódó ágak fellendülésével több munkahely, több foglalkoztatott lesz, a másik, hogy új kutatási központokat hozunk létre, új egységeket, új gyárakat, új területeket kezdünk el üzemeltetni, hiszen a későbbi folyamatos üzemeltetéshez is szükségünk van munkaerőre. Ha ez t a lépést Magyarország képes megtenni, akkor biztos, hogy előre tudunk haladni, és akkor ebben a stratégiai kérdésben nyugodtabban tudunk majd állást foglalni, hiszen ha minél többen adózunk, és ilyen módon biztosítjuk az ország bevételét, új munkahelyek létrehozásával, akkor van lehetőségünk kitörni ebből a kicsit önmagába forduló problémából, amibe az ország gyakorta visszalép. Egy biztos, hogy nagyobb szerepet kell biztosítani elsősorban a fiatal tehetségesek számára abból a szempontból, hogy munkaválla lással, befizetéssel, öngondoskodással, akár a nyugdíjpénztár
