Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
695 magának vagy másoknak - Varga Mihály, gondolom, jártas ebben , gondolom, hogy ilyen módszertani különbségen nem fog kiakadni, és nem fog a képviselő úr sem, mert teljesen természe tesnek veszi, hogy ezekben ilyen eltérés lehetséges. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Bókay Endre képviselő urat illeti a szó. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Babák Mihály képviselőtársamnak szeretnék válaszolni. Fölvetette, hogy az emberek egészségén megspórolták a pénzt, tehát kivonták. Én egy picit másképp látom ezt a dolgot, bár nem vagyok szakember a területen, de egyet biztosan tudtam: az egészségügy akkori finanszírozásával senki nem ért egyet. Egészen egyszerűen az, h ogy a gyógyszerkassza néhány év alatt megduplázódott anélkül, hogy bármiféle olyan jele lett volna ennek, hogy a szokatlanul magas költségek, amit gyógyszerre fordított a magyar állam, annak lett volna gyógyító hatása, senki nem bizonyította. Számomra klas szikus példa volt, amikor a mentőket és a betegszállítókat szétválasztották, óriási viharok voltak körülötte, éppen azért, mert nagy valószínűséggel a mentésbe olyan díjakat számoltak be, hogy magasabb költségtérítést kapjanak, amit esetleg a sima betegszá llításokhoz lehetett volna átírni. Én tehát úgy érzem, hogy nem feltétlenül kivonás történt, nem az történt, hogy az emberek egészségén valamit megspórolnak, hanem egy racionális intézkedéssort kísérelt meg a kormány végrehajtani, ami azt mondja, hogy jele nleg rendkívül költséges, mert egész Európában ilyen magas kórházi ágyszám, ilyen magas költségek, amit kórházra fordítottak, sehol nem volt, és ezeket a dolgokat próbálják helyreállítani, épp az egynapos sebészet bevezetésével és egyéb dolgokon keresztül. Tehát egy racionális intézkedéssorra kerül sor, ami nem azt jelenti, hogy kivonják az egészségügyből ezeket a forrásokat, hanem elsősorban azt jelenti, hogy ezeket a forrásokat oly módon kívánják fölhasználni, hogy sokkal hatékonyabbak legyenek. Másrészt azt is nyugodtan el kell mondani, hogy ekkora költségvetés, mi az, amit elbír Magyarország, mi az, amit ki bír fizetni. Tudjuke fizetni továbbra is például a gyógyszerkasszának olyan intenzív növekedését, ami az előző években megvolt, vagy valahol azt fog juk mondani, hogy kérem szépen, ezeket az összegeket már nem tudjuk. Nem tud annyi hitelt fölvenni ez az ország, hogy ezeket a költségeket maradéktalanul tudja fedezni. Ezt be kell látnunk. Ha ez nem történik meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , így, ahogy van, az élet megállít bennünket. (Babák Mihály: Havas Szófia 27 milliárd szufficitről szólt!) Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Mikola István képviselő urat illeti két percre a szó. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Kö szönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálattal kell mondanom, hogy az előttem szólót mélyen szántó szakmai ismeretek nem korlátozták a véleménye megformálásában, ugyanis ez egy teljesen hamis beállítás, mintha Magyarországon rengeteget költenénk az egészség ügyre. Európa legbetegebb, legrosszabb megbetegedési, halálozási mutatóival bíró országában aránytalanul keveset költünk egészségügyre. Szamárságokat ne beszéljünk, ez mégiscsak egy szakma! (Bókay Endre: Gyógyszerkasszára mennyit költöttünk?) Ha valaki nem tájékozott benne, akkor talán ilyen bátor megállapításokat ne tegyen! Azért kértem két percre szót, mert Keller úrtól szeretném megkérdezni, hogy akkor hova tegyem most a 27,4 milliárdos, 2007. évi… Nincs itt! (Keller László a képviselői helyén ülve beszé lget
