Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
628 szabályozáson vál toztasson, ezért akár ebben a formájában, de esetleg némi módosítással végül valószínűleg támogatni tudjuk a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Herényi Károly képviselő ú rnak, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat a gyűlöletbeszéddel szemben a polgári fellépés területén egy úja bb kísérlet, immár figyelembe véve a közelmúltban az e tárgyban meghozott alkotmányírósági döntéseket, amelyek legalább két ilyen kísérletet alkotmányellenesnek minősítettek. Én egy kicsinykét optimistább vagyok Hankó Faragó Miklósnál, és azt állítom, hogy ez a mostani benyújtott javaslat talán közelebb áll az alkotmányosság kritériumainak a teljesítéséhez, mint az előző kettő, tehát valami remény azért csak nyílik. (13.50) Előre kell bocsátani, hogy egy normális országban a gyűlöletbeszéd kérdésének kezelé se abban nyilvánul meg, hogy a társadalom önmaga képes kiszűrni és elutasítani, ha úgy tetszik, margóra tenni az ilyen megnyilvánulásokat. Másként fogalmazva: társadalmi közmegegyezés van abban a kérdésben, hogy a mások becsületét sértő, megbélyegző vagy é ppen szélsőséges megnyilvánulásoknak nincs helye a közbeszédben, a közéletben vagy éppen a médiában. A társadalom egészségesen gondolkodó többsége elfordul az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól és azok forrásaitól. A mai Magyarországon pedig sajnos nemhogy társadalmi közmegegyezés, de még politikai közmegegyezés sincs arról, hogy a másokat sértő, megbélyegző kijelentések szerzőit, közvetítőit a leghatározottabban elutasítsák a közvéleményt formáló erők. Éppen ellenkezőleg: a politikai szembenállás, a véglete kben gondolkodás, az ellenségkép mint egyegy politikai oldalon belüli kohéziós erő sajnos teret ad annak, hogy a társadalom egy állandó, felfokozott állapotban kitermelje a szélsőségek iránti fogékonyságot. Ebben a folyamatban természetesen az is jelen va n, hogy kiki időnként megpróbál politikai tőkét kovácsolni bizonyos megnyilvánulásokból. A rendszerváltás óta több kísérlet történt arra - '96ban, 2004ben, 2008ban kétszer is , hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi, majd polgári jogi szabályozása megtörté njék. Ezek a kísérletek azonban sikertelenek voltak, alkotmányos megoldást nem sikerült találni. A mostani törvényjavaslat egy olyan polgári jogi lehetőséget kíván biztosítani, amely egyfajta speciális személyiségi jogi keresetre irányulna. Nyilvánvaló, ho gy ebben az esetben is figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyek a korábbi javaslatok során felmerültek, így egyértelműen támogatni csak egy olyan megoldást lehet, amely a vonatkozó jogi és alkotmányos igényeket minden szempontból kielégíti. Ez a törvényjavaslat, ahogy a korábbi megoldások is, alapvetően érinti a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos alapjogát, ha úgy tetszik, a büntetőjogi eszköznél jóval szélesebb körben, hiszen ott csak egy tényállásszerű magatartás válhatott volna jog sértővé - becsmérel, megaláz, gyűlöletre izgat vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel , míg a polgári jogban már mérlegelés alapján egy ennél jóval szélesebb körben megvalósított magatartás is lehet jogsértő, illetve a jogsérelmet szenvedett fél s zubjektív viszonya alapján is bővülhet ez a kör, ki mit érez vagy mit gondol sérelmesnek. Erre tekintettel a törvényjavaslattal kapcsolatban az alábbiak felvetését tartjuk szükségesnek. Ez a törvényjavaslat a korábbihoz képest már egyértelműbb helyzetet te remt abban a kérdésben, hogy a jogsértő megnyilvánulással szemben bárki vagy csak az érintett társadalmi csoporthoz tartozó személy indíthat keresetet. Jelen esetben ez utóbbi helyzet áll fenn, ugyanakkor a gyakorlatban bizonyítási problémát okozhat, hogy az érintett személynek elvileg igazolnia kellene, hogy az adott, megsértett társadalmi csoporthoz tartozik, az adott társadalmi csoporthoz tartozása alapján érzi sérelmesnek a jogsértőnek tartott megnyilvánulást, tehát jogosult a perindításra. Ennek igazol ása
